Az Alkotmánybíróság döntött: a bika is lehet vemhes
Az Országos Választási Bizottság – nem nyilvános tárgyaláson hozott – 62/2013. (2013. 06. 24.) határozatával megtagadta az általam benyújtott, „Akarja-e, hogy Magyarország kilépjen az Európai Unióból?” kérdést feltevő aláírásgyűjtő ív hitelesítését.
2012-ben is benyújtottam egy azonos beadványt, amit azzal az indoklással utasították el, hogy az Alaptörvény tiltja a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekkel összefüggő kérdésekről indított népszavazást. (8. cikk (3) bekezdés d) pont)
Beadványom jogértelmezési vitát váltott ki az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága, valamint az OVB és a Kúria között. A vita arról szólt, hogy a kötelezettség és a jog azonos-e. Ne nevessen azon senki, hogy ezt a vitát komoly, szakmailag elismert emberek folytatták. Az minden normális (de nem komoly, szakmailag elismert) ember számára egyértelmű, hogy a kötelezettség egy vállalt feladat teljesítését jelenti, a jog pedig cselekvési lehetőség.
Így hát a vita azonos komolyságú volt ahhoz, mintha arról vitáznának a jószág lényeges tulajdonságának ismerete nélkül, hogy az vemhes-e vagy nem.
„Pártatlan” embereket kértek fel az igazságtételre. Ez az Alkotmánybíróság.
Ők egy új szempontot vezettek be: nem érdekes, hogy az állat tehén vagy bika, a lényeg, hogy ha már állat, akkor kapcsolata van a szaporodással, vagyis a bika is lehet vemhes, ha a hatalom érdeke azt kívánja.
Ilyen eszmefuttatással megállapították, hogy a vita tárgyát képező jószág bizony vemhes. Ezt írták le a 22/2012. (V. 11.) AB határozatban, amit az Alaptörvény részévé is tettek.
Erre hivatkozott most az OVB. Nem az a lényeg az Alkotmánybíróság szerint, hogy jog-e a kilépés vagy kötelezettség (Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pont), hanem az, hogy ki kérdezheti azt meg az emberektől, hogy kilépjünk-e, vagy sem (Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdés „értelmezése”).
Egy egyszerű állampolgár nem tehet fel ilyen kérdést. Az Országgyűlés sem kezdeményezhet, csak a Köztársasági Elnök, vagy a Kormány, és ez alapján szavazhat – nem a választó, hanem – az Országgyűlés.
Tudom, hogy nem lesz érdemi hatása, ezért csak figyelemkeltő jelentősége van annak, hogy felszólítottam Áder Jánost és Orbán Viktort – mint a népszavazás kezdeményezés kizárólagos jogosultjait -, hogy ők kezdeményezzék az Országgyűlésnél EU-tagságunk megszűntetésére vagy fenntartására vonatkozó népszavazás kiírását.
Egy részlet a levelekből:
„A napokban megszavazott földtörvény Magyarország számára azért hátrányos, mert az a Lisszaboni Szerződésben előírt jogharmonizáció miatt – minden erre irányuló törekvése ellenére - nem tud olyan hatékony lenni, hogy ténylegesen megtartsa a magyar földet a magyar gazdák tulajdonában és birtokában.
Minden embernek joga van a feltételek változása esetén ugyanolyan formában felülbírálni döntését, amelyben azt meghozta.
A hatályos törvények szerint a magyar választók kevesebb, mint fele dönthetett népszavazással Magyarország EU-csatlakozásáról. A megváltozott helyzetben joga van minden magyar választónak felülvizsgálnia azt, hogy helyes volt-e ez a döntés, és döntésének fenntartására vagy megváltoztatására vonatkozó akaratát kifejezésre juttatni ugyanolyan formában – tehát népszavazással -, ahogyan előző döntését tette.”
Ha valaki nem tudná, az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése ezt írja: „Magyarország független, demokratikus jogállam.”
Az Alkotmánybíróság határozatának indoklásában megmagyarázza, hogy
- Magyarország függetlenségét nem sérti a hatáskör-transzfer (gyengébbek kedvéért: a szabadságjogok átruházása),
- a demokráciát nem sérti, hogy a választók nem dönthetnek közvetlenül saját életüket befolyásoló kérdésekben, és
- a jogállamiságot nem sérti, hogy a választóknak nincs joguk saját korábbi, helytelen döntésüket helyreigazítani ugyanolyan formában, ahogyan a hibás döntést hozták.
Ez a parasztvakítás klasszikus esete. Én nem engedem vakítani magam, bár őseim parasztok voltak.
Te engeded magad vakítani?
Kelt Szegeden, 2013. Napisten havának 25. napján.
Árpád sarja, Halász József