1. rész: https://youtu.be/9PYSh_SoycM, 2. rész: https://youtu.be/9PYSh_SoycM

Az Alkotmányról

https://nemzetiegyseg.com/12Osszehasonlitas1.pdf

 

Nyilvánvaló, hogy a Teremtő (Alkotó) akaratának (Alkotmányának) érvényesítése létérdeke az emberiségnek.

 

A társadalmi együttélés rendszere a Föld egészére vonatkozóan ugyanazon alapon áll. Ez az alap biztosítja, hogy az Alkotás az Alkotó (Teremtő) szándéka szerinti célt szolgálva fejlődjön, amit a működést meghatározó Alkotmány foglal magában.

 

Ez a cél a különböző közösségek (családok, települések, országok, földrészek) összehangolt fejlődése a szabadság érvényesülésével, amelyet - a fejlődés folyamatosságát (atyai eleink hagyományát) a minden teremtményre minden teremtmény által gyakorolt együvé-tartozás nyitottságával - a szeretet biztosít.

 

Ennek megfelelően az Alkotmány a közösség (Földrész, állam) és az azon élő emberek szabadságát jelenti, biztosítva annak tulajdon- és birtokszerzési, valamint jogi feltételeit, továbbá kötelezővé téve annak megvédését.

 

A Teremtő (Alkotó) az anyagi világ akarata szerinti uralásának és formálásának gondolkodási módját (paradigmáját) a Szent Koronával adta át az embernek.

 

A különböző nemzetek kultúráinak összehangolt érvényesüléseként természeti és életfeltétel-biztosítási (ökológiai és ökonómiai) egységet alkotó területen élő emberek érdekközössége, az állam akkor működik a Teremtő célja szerint, ha társadalmi kapcsolatrendszerének alapjaként elfogadja és alkalmazza az Alkotmányt.

 

Egy-egy államban érvényesülő gondolkodási mód alapját tehát akkor lehet az állam Alkotmányának tekinteni, ha az az Alkotó céljával való azonosulást fejezi ki az adott közösség hagyományainak folyamatosságában.

 

Ugyanígy egy Földrészen érvényesülő gondolkodási módot akkor lehet a Földrész Alkotmányának tekinteni, ha az az Alkotó céljával való azonosulást fejezi ki az adott Földrész hagyományainak folyamatosságában.

 

Ezért minden állam és minden Földrész Alkotmányossága arra a hagyományra élül, amely az Alkotó céljával azonos, ezért nem történelmi, hanem gondolkodási mód (paradigma) szerinti folyamatosságot jelent az Alkotmány jogfolytonossága.

 

Az a tény, hogy a Teremtő (Alkotó) célját a magyarság őrizte meg a Szent Korona örökségében, azt jelenti, hogy az Istenszülő feladatából részesültünk azzal, hogy a Szent Korona Értékrenddel megteremtett állammal mintát adjuk az emberiségnek az emberi életre. (Magyar Küldetés)”[1]
I. rész

Az EU-alapelvek és a szakrális alapú alkotmány alapelvei

 

Bevezetés

Minden népcsoport azt a helyet választotta fizikai életteréül, amely kultúrájának leginkább megfelelt. Így jött létre a természetes, ökológiai - ökonómiai harmónia. Ez alakította a teljessé vált (lelki-szellemi-fizikai) életterét tulajdonló és birtokló népcsoportot közös - kultúrájával közvetített - érdeke alakította nemzetté.

Az így működő rendszerben az egyes nemzetek természetes kapcsolatot alakítottak ki egymással, mindenek előtt szomszédaikkal, de bevonták ebbe az egyetemes kapcsolatrendszerbe földrészüket és az egész emberiséget.

Ez a kapcsolat részben - de csak részben - anyagi jellegű volt, vagyis arra szolgált, hogy egy nemzet azokat a saját előállítású termékeket, amelyek nagyobb mértékben álltak rendelkezésre, mint az azzal szemben jelentkező saját igény, el tudja cserélni olyanokra, amelyek - természeti környezete vagy kultúrája miatt - saját országában nem állítható elő. Ezzel kialakult egy természetes - de egy összetett kapcsolatrendszer részeként működő - munkamegosztás.

A nemzetek közötti kapcsolat másik része a szellemi és lelki (anyagtalan) értékek cseréjét jelentette. Ezzel vált lehetővé, hogy egy nemzet ingéniuma (tehetsége, szellemi értéke, értékalkotó egyénisége) ne csak önmagát, hanem az egész emberiséget szolgálja.

Az így, szerves egységként működő emberi társadalom a természetes harmónia mindhárom elemében (lélek, szellem és anyag) egyenletesen fejlődött. Ezt a fejlődést az biztosította, hogy a mindenkori lehetőségeken túlmutatott az emberek igényszintje. Az, hogy az igények egy része nem volt kielégíthető az adott kor lehetőségeivel, arra ösztönözte az emberiséget, hogy ismerettárát - és ezen keresztül a lehetőségeket - folyamatosan bővítse.

Ameddig a lélek-, a szellem (vagyis az anyagtalan világ) és az anyagi világ egyenletesen és egymást erősítve (a teljes Tudás egységében) fejlődött, az emberiség természetes módon élt abban a társadalmi és gazdasági rendszerben, amely mindenki számára meghatározta kötelezettségét és biztosította annak feltételeit, valamint a kötelezettségek teljesítésére épülve egyre több igény vált kielégíthetővé.

Az emberiség fejlődésében a lelki-, szellemi- és anyagi harmónia (a mítosz és a logosz, más szóval az értelem és az érzelem egysége) akkor bomlott meg, amikor egyes személyek, népcsoportok saját igényeiket föléemelték az adott kor egyenletes fejlődést biztosító lehetőségeinek, vagyis kiváltságokat határoztak meg önmaguk számára. Azért, hogy kiváltságuknak megfelelő igényeiket ki tudják elégíteni, meg kellett fosztaniuk minden más embert attól, hogy kötelezettségük teljesítésével arányos, az egyenletes fejlődés által biztosított igényeik kielégíthetők legyenek. Ezt csak erőszakkal lehetett elérni, mivel ez a többséget természetes jogaitól fosztotta meg. Így alakult ki a kiváltságosok és a kirekesztettek egymással folyamatosan harcoló embercsoportok kettéválasztása az emberiség szerves egysége helyett.

És ekkor tette meg az emberiség az első lépést azon az úton, ami a globalizmusban megtestesülő embertelenségig vezetett. Ez a lépés pedig az volt, amikor az ember az addig életfeltételeinek megteremtésére szolgáló eszközt, a vadászó fegyvert nem a táplálékot adó állatok, hanem a kirekesztettnek minősített embertársai ellen fordította.

A kiváltságosok hatalmuk megőrzésére a fegyver mellett a teljes (lelki-, szellemi- és anyagi) kiszolgáltatottságot használják fel, kiterjesztve a terrorizmus eszköztárát.

Ezzel az emberiség letért az Isteni Szabályrendszer (amelyet a természeti törvények rendszerének is lehet mondani) követéséről, ami azt kívánta, hogy minden ismeretanyag a harmonikus fejlődés eszköze legyen, és rátért az anyag-vezérelte természetjogi útra, ami diszharmóniát eredményezett azzal, hogy mindent az anyagi lehetőségeknek rendelt alá. Miután alapvetően értékrend váltásról volt szó, mindenek előtt érintette ez a változás a mindennek alapjául szolgáló alkotmányokat és alaptörvényeket, amelyek egy ország más országokhoz való viszonyát és belső életének alapelveit fogalmazta meg.

A diktatúra érvényesítésének módszerei különbözőek voltak a történelem során, de mindegyik az igények és lehetőségek egyenlőtlenségének manipulációján alapult.

Legújabb kori történelmünkben a szocializmus meggátolta, hogy az igényeknek megfelelően fejlődjenek a lehetőségek, miután a kielégítetlen természetes igényekkel a lehetőségek fejlődését is gátolta. A jelenleg pusztító kapitalizmus (aminek már semmi köze a nevét adó, az életet, a létet, a szabadságjogokat biztosító „fej” dominanciájához) az igények fejlődését irreálisan megnöveli a kiváltságosak lehetőségeinek ígéretével, ezzel ugyanazt a célt szolgálja, mint a szocializmus: állandósul (sőt növekszik) a kielégítetlen igények mennyisége.

Azt, hogy a két - látszólag egymással antagonisztikus ellentétben álló[2] - eszmerendszer azonos tőről fakad, az bizonyítja, hogy a lehetőségek növelésének mértéke és elosztása mindkét rendszerben a kiváltságosok kezében van, és az összhang nélküliség (diszharmónia) folyamatosságát mindkét rendszer a kiszolgáltatottak kielégítetlen igényeinek állandósulásával éri el.

Az Európai Unió - és különösen a megbukott Alkotmány és az ennek alapján készített Lisszaboni Szerződés – az összhang-hiány véglegesülését célozza azzal, hogy világszerte (globálisan) manipulálhatóvá teszi a kielégítetlen igényekkel - a lehetőségek összevonásán (koncentrálásán) keresztül - az embereket.

Ezzel a természetjogon alapuló - voltaképpen materialista - szemlélettel áll szemben az Isteni Szabályrendszert követő természetes kapcsolatokra épülő rendszer.

Míg az Isteni Szabályrendszer az öröktől fogva létező, a teljes harmóniát biztosító, szakrális értékrend alkotmányként követését határozza meg[3] (időszakokra vonatkozó, a mindenkori ismeretanyagnak megfelelő alaptörvényekkel[4] értelmezve), addig a természetjogi alapnorma-rendszer a materialista szemléletből adódóan az anyag által vezérelt összhang nélküliség (diszharmónia) előidézője és kiszolgálója.

[A két rendszer számos elemében hasonlóságot mutat, „csak” a lényegben és a gyakorlati következményekben tér el. A különbség annyi a kettő között, mint az arisztotelészi, formál-logikára alapuló szillogizmus - amely rendszerszinten bármilyen számú premissza esetén is legalább két konklúziót igazol - az Aquinói Szent Tamás „transzcendentális premisszájával” (ezt nevezik másutt „intuíciónak”) kiegészített szillogizmustól, amely egyértelmű konklúziót határoz meg.]

Röviden a két rendszer közötti különbség a következőkben foglalható össze:

Integrálás áll szemben a természetes koordinálással.

A kereslet és kínálat diszharmóniája áll szemben az igények és lehetőségek harmóniájával.

A kiváltáság - kiszolgáltatottság diktatúrája áll szemben az azonos feltételekkel gyakorolt kötelezettségek teljesítésén alapuló jogok gyakorlásának demokráciájával.

Az ember anyagi, kozmopolita falanszter-fogaskerék (árú) minősítése áll szemben az ember lelki-, szellemi- és anyagi komplexitásából eredő ingéniumként (tehetsége, szellemi értéke, értékalkotó egyéniségeként) értelmezésével.

A nemzeti sajátosságok üres - rezervátumi - színfoltként kezelése áll szemben a nemzetek természetes élettereinek tiszteletben tartásával.

I. fejezet

Függetlenségvesztés - örök szabadság

 

1. szakasz

Függetlenségvesztés

 

A Lisszaboni Szerződés megszűnteti a tagállamok önálló értékrendjének és ennek megfelelően önálló érdekeinek a többi állammal szemben, kölcsönösen alkalmazható érvényesülését. Megszűnik minden ország - így Magyarország is - alkotmányos államnak lenni.

 

A Lisszaboni Szerződés a tagországok alkotmánya fölé helyezi önmagát az alábbiak szerint:

 

1. A négy liberális alapelv (EUM 26 cikk. (2) bekezdés)

Az EU (és ezt a Reformszerződés is megerősíti) a globalizmus diktatúrájának alapelveit közvetíti a négy liberális alapelv következetes érvényesítésével és ezzel éri el gyarmatosító célját:

a. A tőke szabad áramlása

b. Az árú szabad áramlása

c. A szolgáltatás szabad áramlása

d. A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága)

 

2. A Lisszaboni Szerződés a jogrendszerrel és a jogalkalmazással kapcsolatban az alábbiakat veszi el a tagállamoktól:

 

a. Önálló jogalkotás (EUM 288 – 292 cikk)

A minden típusában kötelező érvényű, egységes jogrendszer megszűnteti az egyes nemzetek és országok hagyományos - és a nemzet érdekeit védő - normarendszerének jogi érvényesülését. Ezzel gyakorlatilag elveszíti jelentőségét a tagországok törvényhozása.

A tagországok képviselői elérték a tárgyalások során, hogy a tagállamok teljes jogalkotási függetlenségét elvevő és ezért minden tagországban felháborodást keltő EUA I-6 cikk kikerüljön a Lisszaboni Szerződésből, de benne maradt az I-12. cikk (Lisszaboni Szerződésbeli száma: EUM 2. cikk, amely nem az I-6. cikk durvaságával, hanem kitöltő szövegekbe ágyazva ugyanezt rendeli el.

Ugyanez a cikk megtiltja a tagállamoknak, hogy a legfontosabb kérdésekben jogharmonizációval létrehozzanak saját környezetükben egy természetes érdekközösséget. („Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján elfogadott kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.” – EUM 2. cikk (5) bekezdés második albekezdés) Ezzel a Kárpát medence természetes szerves egységét (ökonómiai és ökológiai összhangját) megakadályozza érvényesülni – vagyis

 

A Lisszaboni Szerződés a második (gazdasági) Trianont jelenti a Kárpát medence nemzetei számára.

Ugyanakkor „hozott jog alapján” megengedi a 2004. előtti tagállamoknak a „Régionális unió” fenntartását (EUM 350. cikk).

 

b. Közigazgatás (EUM 3. cikk)

Ez az intézkedés a tagországok saját hatásköréből kiveszi mindazokat az eszközöket, amelyekkel a tagállam saját polgárai jogainak és kötelezettségeinek összhangját biztosítani tudná, és az állam saját polgárainak érdekeit kifejezésre juttatná.

 

c. Igazságszolgáltatás (EUSZ 19., EUM 86. cikkek)

Mivel a „belső piac” magában foglal a tagállamokon belüli minden tevékenységet, a tagállamok igazságszolgáltatása nem csak idegen érdeket érvényesítő jogszabályok szerint kényszerül eljárni, de még a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás terén is állandó „felügyelet” alatt áll, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy az Európai Ügyészség és az Európai Bíróság bármikor, bármilyen ügyet saját hatáskörébe vonhat, vagyis megszűnik a tagországok önálló igazságszolgáltatása.

 

3. A Lisszaboni Szerződés hatása Magyarországra a következő pontokban foglalható össze

A Lisszaboni Szerződés legfontosabb (fundamentális) következménye, amely miatt számunkra elfogadhatatlan, az, hogy

a külügy, a hadügy, valamint a kereskedelmi és monetáris ügyek integrálásával („hatáskör-átadásával”) Magyarország (miként a többi tagország) gyakorlatilag megszűnik.

Magyarország ugyanabba – vagy rosszabb - a helyzetbe kerül, mint az Osztrák-Magyar Monarchia idején az 1867-es kiegyezést követően. (Ismerjük ennek az I. világháborúba és Trianonba torkolló következményét.)

Ezeknek a következményeknek, illetve ezek eszközeinek – számunkra ugyancsak elfogadhatatlan – járulékai az alábbiak:

 

a. Az EU-val azonos jogállású (önálló jogi személyiségű) az Európai Központi Bank (EUM 282. cikk (3)), sőt, az EU-t ténylegesen ez a szervezet irányítja. Ezzel az értékek érdekképviselete fölé emelkedik egy – gyakorlatilag természetes alap nélküli (virtuális) – értékjel-érdekképviselet.

 

b. A természetes – területi és nemzeti alapon álló – érdeksorrendiség érvényesülését megtiltva a háttérhatalom érdekprioritását erőlteti minden tagállamra (EUM 106. cikk).

c. A „letelepedési” jog az EU-tagországok állampolgárai számára közösségi jogot jelent, míg a „harmadik országokban” élők számára személyhez kötött jogként érvényesíthető (EUM 49. cikk). Ez a magyarság számára a természetes együvétartozás gyakorlásának meghiúsulását, a nem magyarok vonatkozásában adott lehetőséggel a kozmopolitizmus származási vonatkozásban is megnyilatkozó kiteljesedését jelenti.

 

d. A Lisszaboni Szerződésben Németország - az NDK-val történt egyesülésre hivatkozva – olyan kérdésekben élvez mentességet, amelyek – ugyanazon okok alapján – a 2004-ben belépő országokat is megilletnék (EUM 107. cikk  (2) c./), ugyanakkor az ezeket az országokat sújtó hátrányok (támogatás csökkentés – ld. mezőgazdasági kvóta[5] -, Magyarország és a Trianonnal elszakított utóállamok közötti jogharmonizáció tilalma - EUM 2. cikk (5) bekezdés második albekezdés) Németországot még arányosan sem terhelik.

 

e. Az esélyegyenlőtlenség garanciái, a védzáradékok [EUM 114. cikk (10) bekezdés] és védintézkedések (EUM 66. cikk) arra szolgálnak, hogy a diktatúra kialakítson egy országonkénti helytartói hálózatot, akik arra ügyelnek, hogy a „közös érdek” (vagy az „egyenlőbb” tagországok érdekei) minden körülmények között érvényesüljenek, ha kell, a tagország érdekeivel szemben is.

f. A „taktikai” fogások a megtévesztést, az utólagos értelmezést szolgálják. Ezek közül kiemelkedő a definíciók hiánya és a piacgazdaság jellegének – szociális (EUSZ 3. cikk (3) bekezdés), vagy a szabad versenyen alapuló nyitott (EUM 119. cikk) - eltérő meghatározása.

Ezzel az EU elveszi (integrálja) a tagországok függetlenségét, hiszen a szuverenitás legfőbb elemeitől, a nemzet érdekeinek a külkapcsolatokon keresztül érvényesített védelmétől, a belső intézményrendszert (benne a gazdaságirányítást) természetes szabályozási és ellenőrzési jogaitól fosztja meg.

2. szakasz

Örök szabadság

 

A természetjogot globálisan értelmező gyarmatosító törekvésnek természetes alternatívája a Szent Korona eszmén alapuló szakrális Szabadság alkotmány alapelve, mi szerint

 

minden nemzet és minden ember függetlensége szent és sérthetetlen, mert minden nemzet örökké szabad.

 

Erről a szabadságról és az azt megvalósító függetlenségről senki nem mondhat le, éppúgy, ahogyan senki nem mondhat le életéről, hiszen egyik sem emberi kategória, ezért ez a Szabadság Alkotmányának első két rendelkezése:

 

1. §    Magyarország örökké szabad. (Hungaria semper libera)

 

2. §   A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez. (Una et eadem libertas)

a)    A Szent Korona tagja az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek.

b)    Államalkotó nemzet az, amely elfogadva a Szent Korona értékrendjét, kultúrájának helyet talált a Szent Korona Országának területén.

 

 

II. fejezet

A tőke szabad áramlása - a nemzeti vagyon önérték-növelése

 

1. szakasz

A tőke szabad áramlása

 

Az EU legfőbb előnyének azt tartják, hogy a tőke szabadon mozog a tagországok között, „fellendítve a gazdaságot”, hiszen pénz nélkül nincs gazdasági fejlődés.

Óhatatlan e miatt a pénzpolitikáról, a pénz szerepéről írni, mielőtt annak mozgását elemeznénk.

A globalizáció legfőbb jellemzője, hogy a hatalom megtartásának tárgyi eszközei (fegyver és pénz) a kiváltságot élvező elenyésző számú ember kezében vannak. A fegyver a diktatúra fenntartásának terrorisztikus eszköze, míg a pénzzel a kiváltságosok a lehetőségeket tudják összevonni (koncentrálni), és ezzel zsarolják az életfeltételeken keresztül az embereket.

Miután a diktatúra természetellenes rendszer, folyamatosan fejleszteni és növelni kell az eszközök számát ahhoz, hogy azokkal hatékonyan lehessen hatalmát fenntartani.

Ezért kell olyan közhangulatot kelteni, mintha az emberiség védelme indokolná az egyre növekvő hatékonyságú fegyverek előállítását, vagyis ez a kirekesztettek érdekében is történne.

A pénz mennyiségi növelése érdekében el kellett azt szakítani értékközvetítő szerepétől, és önállóvá kellett tenni. Miután a pénz, mint tárgy önállóan nem használható, csak eredeti funkciójában - vagyis venni lehet érte valami életfeltételt kielégítő tárgyat vagy szolgáltatást - eleve korlátozza ennek az eszköznek a növelhetőségét. Ennek a korlátnak a feloldását szolgálja a pénz természetes alap nélkülivé (virtuálissá) tétele, ami olyan tulajdonságokkal ruházza fel az eredeti funkciója szerint érték-közvetítő eszközt, amely az anyagi világ többi (természetes alaphoz kapcsolódó) része fölé emeli, kiváltani szándékozva vele az Isteni Szabályrendszer természetes fejlődés-biztosító, valós értékeket közvetítő szerepét.

Ez a - teljességében csak számítógépekben, tőzsdéken és a bankokban mutatkozó - Aranyborjú akar az ember természetes igényeinek kielégítőjévé válni, amikor uralmát korlátozás nélkül terjeszti ki az emberiségre, „a tőke szabad áramlása” parancs megvalósításával.

 

A tőkemozgás és fizetési műveletek korlátozásának tilalma

 

Az EUM 63. cikk biztosítja a korlátlan tőkeáramlást: a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás egyaránt tilos.

 

A tőke szabad áramlásának következményei

 

1.       Mindazoknak az országoknak a teljes kirablása, amelyek helyet adnak a tőke szabadon áramlásnak, ami egy olyan tájfun, ami addig van a föld egy bizonyos területén, amíg mindent el nem pusztít. Miután elérte célját, továbbáll, hogy más területeket is elpusztítson.

A tőke pusztítása nem csak anyagi károkat okoz. Azzal, hogy koncentrálja a lehetőségeket és azokat saját érdeke szerinti területekre viszi, kiszolgáltatottá teszi a letarolt területen élőket: elveszi életterüket, ezzel létbizonytalanságba sodorja őket.

Az anyagi, fizikai rombolásnál nagyobb a lélekében és a szellemben végzett pusztítás. A lehetőségek elérésének délibábjával elszigeteli (izolálja), majd szembefordítja az embereket egymással, megszűnteti a természetes kapcsolatok összetartó erejét, ezzel szétzülleszti a családokat, az értéktelenség normarendszerének elfogadtatásával elveszi az önbecsülést és az önazonosság-tudatot.

 

2.       Az országok kirablása a tulajdon - nemcsak a termelőeszközök, hanem egy ország teljes (tehát anyagtalan és anyagi) vagyona - megszerzését jelenti.

          Ez csak részben valósul meg a „működő tőke” közvetlen szabad áramlásával, amely nyílt diktatórikus módon alakítja át egy ország tulajdonosi szerkezetét.

          Ennél sokkal embertelenebb a diktatúra burkolt, látszat-demokratikus módszere. Ez a fináncoligarchia bank-szektora, mint eszköz a gyarmatosításban.

 

3.       Ez az eszköz a lehetőségek biztosításában a „liberalizált” (bárki előtt nyitva álló szabadosság) részvétel esélyét terjeszti ki a gyarmatosított ország lakósaira. Azt mondja: „Segítek neked hitellel feltételeid javításában azért, hogy megfelelő minőségű, és mennyiségű terméket (szolgáltatást) tudj előállítani.”

          Itt a csapda! Ugyanis a lehetőségek koncentrálásával a háttérhatalom oda és olyan módon telepíti a bárhol jelentkező igények kielégítésének lehetőségeit, ahová és ahogyan akarja. Így előáll az a helyzet - ez a hitelcsapda -, amiben a hitel igényléskor még valóságos „piac” a hitel felhasználása után „kiszalad” a hitelt felvevő lába alól. (Ezt érjük meg a „rendszerváltás” óta Magyarországon a mezőgazdasági termékek - tej, hús, tojás, gabona, takarmány - vonatkozásában.) 

          A hitel törlesztése „természetesen” kötelező, hiszen a piaci kockázat egyedül a hitelfelvevőt terheli. Amennyiben nem tud fizetni (mert nem tudja eladni a hitellel megnövekedett mennyiségű termékét), marad a gazdaság felszámolása, vagyis az, hogy a kis, vagy közepes magángazdaság a bankon keresztül a fináncoligarchia másik ága, a multinacionális ipari és kereskedelmi tőke kezébe kerül.

Az, hogy ennek mi az ára a jóhiszemű hitelfelvevő részéről, az, hogy nem tudva feldolgozni erkölcsi, egzisztenciális és anyagi csődjét öngyilkosságba menekül-e, hidegen hagyja a „szabadon áramló” tőkét.

A hitel kiszolgáltatottság-növelő szerepe nemcsak a termelőeszközök vonatkozásában működik, hanem a „tartós fogyasztási cikkek” - az életfeltételek alapjainak (pl. lakás, lakberendezés, kocsi) - vásárlásánál is ugyanezt a logikát követi.

Az állami szintű kiszolgáltatottságot növeli az „adósság-spirál”: a sarcolás következtében állandósított költségvetési-hiánnyal elszegényített állam csak úgy tudja kifizetni hiteltörlesztését, ha újabb hitelt vesz föl. Teheti ezt mindaddig, amíg a felbecsült nemzeti vagyon fedezi a hitel teljes összegét, mert ha ezt eléri, akkor a nemzeti vagyon egésze a hitelező tulajdonába megy át.

 

4.       Ezek után egyértelmű, hogy a „kamatkapitalizmus” elleni fellépés nem jelent megoldást. Ma már a természetes alap nélküli (virtuális) pénz növelése elért arra a pontra, amikor tovább nem fokozható mértékben távolodott el az általa közvetíthető értékektől.

Már egyre több olyan ajánlattal találkozunk, amely kamat nélküli hitelt ígér. Ez természetes védekezése a természetes alap nélküli (virtuális) pénznek. Nem kell a mennyiséget tovább növelni, hanem az eddig megszerzett lehetőség-kielégítési monopóliumot kell teljessé tenni. Vagyis a hitellel azt kell elérni, hogy minél teljesebb legyen a kiszolgáltatottság: a termelőeszközök koncentrálódjanak a háttérhatalomnál, a lehetőségek (amelyet - kifejezve a természetes állapottól történt eltávolodást - „kínálat”-nak neveznek) irányításával folyamatosan lehessen manipulálni az igényeket (a „keresletet”). 

          A „tőke szabad áramlása” a lehetőség-kielégítési monopóliumot kiteljesíti annak kozmopolitává (internacionálissá) integrálásával.

 

2. szakasz

A nemzeti vagyon önérték-növelése

 

A lehetőség-kielégítési monopólium integráción (összevonáson) alapuló kialakulását kell megtörni, és nem a lehetőség-monopólium életterének látszat-beszűkítését kell célul kitűzni.

 

A lehetőség-kielégítés monopolizálásának (integrációjának) egyetlen alternatívája a nemzetek természetes igény-lehetőség összhangjának (koordinációjának) visszaállítása.

 

Ennek eléréséhez mindenek előtt az értékek keletkezésének és felhasználásának azonosságát kell megteremteni.

Ezt adja a Szent Korona Szabadság Alkotmányának 3. és 4. rendelkezése:

 

3. §   Ami a magyar földön, föld alatt és föld felett van, a Szent Korona által jelképezett egyetemes magyarság elidegeníthetetlen, örök tulajdona, amelyet csak a Szent Korona tagjai birtokolhatnak. (Sacra Corona radix omnium possessionum)

A birtokos jogai azonosak a tulajdonjoggal, kivéve:

a.)   Nem semmisítheti meg a birtokot.

b.)   Nem változtathatja meg a birtok rendeltetését.

c.)   Csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át (örökítheti) a birtokjogot.

 

4. §   Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja. (Sub specie Sacrae Coronae)

 

Ezek az alapelv a szabadság feltételeit biztosítják. Érvényesítésükkel kell elérni, hogy az állam saját vagyonnövekedéséből (mint lehetőségből) elégítse ki a saját igényeit részben közvetlenül, részben pedig közvetett módon, úgy, hogy igényei fölötti lehetőségeit más államokkal cseréli el olyan lehetőségekre, amelyeket saját kielégítetlen igényei kívánnak.

Vagyis a lehetőségek igény-manipulációjával kikényszerített diszharmónia helyébe kell léptetni a lehetőség-fejlődést biztosító természetes igénynövekedést jelentő harmóniát.

E nélkül az egyes államokat a fináncoligarchia profit-elvonásán keresztül mesterséges szegénységben lehet tartani (2006-ban a multinacionális cégek nyereségkivitele és az államadósság törlesztése együttesen minden magyar állampolgár zsebéből több egy millió forintot vett ki), ami eszköze a kiszolgáltatottság állandósulásának, mi több: annak elfogadásának, hogy ez természetes.

 

A szabadság feltételeinek védelmét is biztosítja a Szent Korona Szabadság Alkotmánya:

 

5. §    Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni. (Ius resistendi et contradicendi)

III. fejezet

Az árú és a szolgáltatások szabad áramlása - az önellátás alapja a nemzeti termék

 

1. szakasz

Az árú és a szolgáltatások szabad áramlása

 

Ahhoz, hogy az árú- és szolgáltatás szabad áramlásának hatását értékelni tudjuk, figyelembe kell venni az alábbiakat:

Világviszonylatban az igények és lehetőségek összhangja megbomlott, és ez az összhang hiány (diszharmónia) mesterséges és nem természetes. A potenciálisan visszafogott lehetőség-fejlődéssel (e miatt „fizetésképtelen a kereslet”) egyes földrészeken és országokban jelentős igény-kielégítetlenség jelentkezik (ennek legelborzasztóbb példája az, hogy évente több millió ember hal éhen). Ugyanakkor a lehetőség-monopóliumok jelentős termék-készletekkel és kihasználatlan szolgáltatás-kapacitással rendelkeznek.

Azért szükséges a természetes összhangot erőszakos intézkedéssel megtörni, hogy a lehetőség-monopóliummal az igénykielégítést „szabályozni” lehessen, vagyis minden állam rákényszerüljön arra, hogy - ha lakóssága természetes igényeit ki akarja egy minimális szinten elégíteni - lemondjon a lehetőségbiztosítás önállóságáról. Ha ez nem sikerül gazdasági eszközökkel, akkor jön a terrorisztikus eszköz: a fegyver, aminek bevetésére két esetben kerül sor: egyik eset az, amikor talál a világuralmat (globalizációt) „vezénylő” háttérhatalom elfogadható okot (ld. Szerbia-Koszovó konfliktus); a másik eset akkor következik be, ha nem talál (ld. Irak).

A cél az „áru és szolgáltatás szabad áramlásával” az, hogy világméretűvé tegye a háttérhatalom az emberek kiszolgáltatottságát, kitárva a kaput a „tőke szabad áramlása” előtt.

Az teljesen közömbös, hogy a szerves egységként működő világ hagyományos munkamegosztását tönkreteszik, hogy a nemzeti önazonosság-tudat gyökereit semmisítik meg. Ezek ugyanis lehetetlenné tennék annak a legaljasabb tervnek a végrehajtását, hogy a kiszolgáltatottság miatt választási lehetőségétől megfosztott emberek igényeiket olyan termékekkel és szolgáltatásokkal elégítsék ki, amelyek mérgezik testét, lebénítják tudatát és megfosztják lelki erejétől, amellyel ellen tudna állni az ellene elkövetett nemzetirtásnak (genocídiumnak).

 

1. Korlátozó rendelkezések

 

1.1     Áruforgalmi korlátozás tilalma

Az EUM 34. és 35. cikk megtilt a tagállamok közötti minden behozatalra vagy kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatású intézkedést.

1.2     Vállalkozások termelési- és értékesítési megállapodásának tilalma

Az EUM 101. cikk az alábbi tiltásokat tartalmazza:

(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:

a)    a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;

b)    a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;

c)    a piacok vagy a beszerzési források felosztása;

d)    egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;

e)    a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.

 

1.       Az árú-és szolgáltatás szabad áramlásának következményei:

 

1.1     Támogatás, kvóta

Manipulálni lehet a lehetőség-kielégítést úgy, hogy az igény-fejlődés arra a szintre csökkenjen a gyarmatosított államokban, amely „szabályozható”.

          Ezt a következményt a támogatási- és kvóta-rendszerekkel érik el, a védzáradékokkal [EUM 114. cikk (10) bekezdés] és védintézkedésekkel (EUM 66. cikk) biztosítva ennek érvényesülését.

          A támogatás célja, hogy a tagállamokból elvont bevételek egy részét visszautalják, az EU által meghatározott célok megvalósítására. Magyarországon az elvonás és a visszaosztás éves egyenlege több ezermilliárd forint. (Részletes bizonyítékok „Az EU-sarc” c. részben.)

A támogatási rendszerekkel biztosítják, hogy a nemzeti vagyont képező, de a háttérhatalomba be nem olvadt (integrálódott) nemzeti vagyon (amíg van) ne tudjon érvényesülni, hogy ezen a területen is megvalósuljon a „tőke szabad áramlása”, vagyis a lehetőség-monopólium teljessé váljon. Erre szolgál a Lisszaboni Szerződés EUM 107. cikk (1) bekezdése:

„Ha a Szerződések másként nem rendelkezik, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

 

1.2     Áruként határozza meg a nemzet fizikai egységét megjelenítő területet (termőföldet) és a nemzet személyi részét, az embereket.

          Ez a következmény megvalósítja a gyökereitől megfosztott, izolált, „Falanszter-fogaskerék” - a valamikori ember - alkatrészt, akinek pontosan az a feladata, mint a klasszikus rabszolgatartó államokban a rabszolgáknak: államuk gyarmat, önállóságuk nincs, fizikai egészségük csak addig érdekli a rabszolgatartót, amíg munkabírásuk a feltételeknek megfelelő.

2. szakasz

Az önellátás alapja a nemzeti termék

 

Az igények és lehetőség harmonikus fejlődésének alapja a természetes érdeksorrendiség. (A természetes érdeksorrendiség a harmóniát biztosítja, e miatt nem csak anyagi kategória. Tárgyalását azért tartom itt szükségesnek, mert az anyag-centrizmus megbontásával éri el a szakrális alkotmányosság célját: a Gondoskodó Állam megteremtését.)

Ez a családok, települések, területi egységek szerint szerveződő (objektív) társadalmi csoportok szerves rendszert alkotó kapcsolatát jelenti egyrészt - amelyek érdekképviseletét a területi önigazgatás látja el, másrészt személyi jegyek (vallás, származás, kor, nem, foglalkozás) alapján történő érdekek érvényesítésének képviseletét ezen (szubjektív) jegyek alapján szerveződő társadalmi csoportok önigazgatásán keresztül. Így alakul ki az azonos (lelki-, szellemi- és anyagi) élettérben élő népcsoport által létrehozott nemzet érdekeit képviselő és védelmező állam természetes képviseleti rendszere, amelynek jogalkotó, igazgató funkcióját a területi, míg az ellenőrző és kezdeményező funkcióját a személyi jegyek alapján szervezett képviseletek látják el. 

Az áruk és szolgáltatások, mint lehetőség-biztosító eszközök előállítása és felhasználása a területi elv szerint történik, az ember egyéni tulajdonságai szerinti közreműködésével és igényei kielégítésére.

Az alapvető életfeltételek (a napi szükségletek - pl. nevelés, hagyományok ápolása,  élelmezés) kielégítése általános jellemzőként egy család, település és terület önellátásával valósul meg, kivételes esetben más területekkel történő értékcsere útján.

Az állandó jellegű életfeltételek (pl. lakás, energia- és kommunikációs ellátás, vízellátás, csatornázás, szállítás, közbiztonság, védelem) kielégítése általános jellemzőként települési, kivételesen állami szintű önellátási feladat.

Az így, szerves egységként működő társadalom az igények és lehetőségek harmóniáját visszaállítja és biztosítja önmaga számára, nem egy generációra, hanem - a szakrális értékrend szerinti élettel - jövő-meghatározó jelleggel is.

És nem Európára, nem egy országra, nem egy embercsoportra, hanem az egész Földre és az egész emberiségre. 

A harmóniával válik lehetővé, hogy a lehetőségek monopolizálásától megszabadulva megszűnjék a kiváltságosok - kiszolgáltatottak örök feszültségére épülő diktatúra és felváltsa azt a kötelezettségek teljesítésével összhangban gyakorolt jogok demokráciája.

 

IV. fejezet

A szabad letelepedés - a nemzeti vagyon növelésének kötelezettsége

 

1. szakasz

A szabad letelepedés

 

Minden ember ahhoz a nemzeti közösséghez tartozik, amelyhez hite és tudata fűzi. Az, hogy egy nemzet lelki-, szellemi- és anyagi élettere milyen területen és milyen igazgatási rendszer alatt biztosítja a harmóniát, attól függ, hogy mennyire tudja érdekeit érvényesíteni.

A globalizáció megszünteti a nemzetek természetes életterét, ezzel megfosztja az embereket gyökerüktől, ezen keresztül mindattól a természetes feltételrendszertől, amelyben részt tud venni az igények - lehetőségek egyenletes és fokozatos fejlődésében, és ezen keresztül közreműködik abban, hogy saját nemzete értékei saját nemzetét gyarapítsák.

A „letelepedés szabadsága” elvnek az a célja, hogy az emberek alapvető természetes tulajdonságaikat (vallás, származás, egy adott kultúrkörhöz kötődés) elveszítsék, ezzel megszűnjék az az emberek közötti kapcsolat, amely erősíti az összhang (harmónia) igényét.

Az EU bárkinek, aki bármelyik EU-tagország állampolgára, lehetővé teszi azt, hogy bármelyik tagországban letelepedjen, és ott állampolgárrá váljon, vagyis közösségi joggá teszi számukra a letelepedés szabadságát. Ugyanakkor az ún. „harmadik országokban” élő emberek egyéni elbírálás alapján telepedhetnek le anyaországukban és válhatnak annak állampolgárává.

 

Az EUM 49. cikk

Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak.

A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen a 48. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is.

 

Az emberek szabad áramlásának (letelepedés szabadságának) következményei

 

1.       Megszűnik az egyes országokban az államalapító nemzet dominanciája.

          Az - elsősorban - anyagi feltételekhez kötött letelepedés (állampolgárság megszerzése) lehetővé teszi, hogy egy államban olyan emberek gyakorolják a politikai és gazdasági hatalmat, akik ott idegenek, vagyis nem az államalapító nemzet kultúrkörébe tartoznak. Ezzel megszűnik az állam és a nemzet természetes kapcsolata, az őshonos népcsoport - amely közös kultúrájában nemzetté vált - kiszolgáltatottá válik saját hazájában.

2.       Lehetetlenné válik az azonos nemzetiséghez tartozó embereknek azonos élettér biztosítása.

          A történelem során politikai vagy gazdasági okból anyaországukat elvesztő emberek csak egyéni elbírálás alapján élhetnek a „letelepedés szabadságával”. Az egyéni elbírálás szempontjai viszont úgy alakíthatóak, hogy azzal „szabályozható” legyen a lehetőség-monopólium kiterjesztésére.

 

2. szakasz

A nemzeti vagyon növelésének kötelezettsége

 

Minden ember ahhoz a kultúrkörnyezethez tartozik, amelyben született. Ez a kultúrkörnyezet annak a nemzetnek a jegyeit közvetíti, amelynek az ember hitével és tudatával részévé válik. Ez azt is jelenti, hogy a nemzet, mint szülő, nevelő, életteret adó erő meghatározza az ember hovatartozását, kötelességei teljesítésének és jogai gyakorlásának helyét. Ezt jelenti az, hogy „Itt élned, halnod kell!”.

Ebből adódik, hogy az embernek kötelessége annak a nemzetnek a lelki-, szellemi- és anyagi vagyonát növelni, amelynek nemzeti vagyona őt életre keltette, nevelte, és amely átöröklött tulajdonságaival alkalmassá vált az emberi életre.

Az ember kötelezettségei közül a legalapvetőbb és minden mást meghatározó az, hogy saját érdekeit teljes felelősséggel képviselje, akár közvetlenül, akár megbízottján keresztül. Csak ezzel tudja elérni, hogy megteremtődjék és állandósuljon az ember - és rajta keresztül a teljes nemzet - harmóniája, a lelki-, szellemi- és anyagi élettér.

Ezt kell elérni az önkormányzatisággal (és nem pártokkal) felépített képviseleti rendszerrel, amely a nemzet teste két részének, a területnek és az embereknek a érdekeit minden idegen érdek fölé priorizálja.

Ez a rendszer tudja biztosítani, hogy minden ember felismerje a teremtéssel neki adományozott küldetését és ennek teljesítésével - kötelezettségként - növelje az őt szülő, nevelő és neki az életteret adó nemzet lelki-, szellemi- és anyagi vagyonát.

 

V. fejezet

Az EU-alapelvek és a szakrális alapú alkotmányosság

 

Az EU (és ezt az Alkotmány-tervezet is megerősíti) a természetjogi alapelveket közvetíti a négy liberális alapelv konzekvens érvényesítésével és ezzel éri el gyarmatosító célját:

1. A tőke szabad áramlása

2. A személyek szabad áramlása (letelepedés szabadsága)

3. Az árú szabad áramlása

4. A szolgáltatás szabad áramlása

Ezzel szemben áll az Isteni Szabályrendszer szerinti szakrális alapú alkotmányosság szerinti társadalmi rendszer. (Feltétlenül ki kell emelni, hogy a az Isteni Szabályrendszer alapjai - és ez az alkotmány - öröktől élnek, ezért állandóak. Ezeket értelmezi a mindenkori ismeretanyag és társadalmi helyzet szerint az Alaptörvény - ezt nevezik ma helytelenül alkotmánynak.)

A Szent Korona eszme szakrális alapú Szabadság alkotmánya:

 

1. §   Magyarország örökké szabad. (Hungaria semper libera)

 

2. §   A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez. (Una et eadem libertas)

a)      A Szent Korona tagja az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek.

b)      Államalkotó nemzet az, amely elfogadva a Szent Korona értékrendjét, kultúrájának helyet talált a Szent Korona Országának területén.

3. §   Ami a magyar földön, föld alatt és föld felett van, a Szent Korona által jelképezett egyetemes magyarság elidegeníthetetlen, örök tulajdona, amelyet csak a Szent Korona tagjai birtokolhatnak. (Sacra Corona radix omnium possessionum)

A birtokos jogai azonosak a tulajdonjoggal, kivéve:

a.)     Nem semmisítheti meg a birtokot.

b.)     Nem változtathatja meg a birtok rendeltetését.

c.)     Csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át (örökítheti) a birtokjogot.

4. §   Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja. (Sub specie Sacrae Coronae)

5. §    Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni. (Ius resistendi et contradicendi)

 

Ezt a szakrális alkotmányt őrizte meg és mentette át évezredeken keresztül a magyarság a Szent Korona eszmében. Ez az eszme, amelyet minden diktatúra legfőbb ellenségének tekint, hiszen ez képes egyedül megvalósítani az igények és lehetőségek harmonikus fejlődését, vagyis az Isteni Szabályrendszert.