6. nap: A diktatúra és a Gondoskodó Magyarország paradigmájának összehasonlítása 1. rész

Napirend előtt

https://youtu.be/OPLK52iGV-Q

A globalista gyarmatbirodalom eszmeileg, jogilag és gazdaságilag megbukott

„Ez a piaci fundamentalizmus, amely a reagani-thatcheri idők óta a meghatározó hitvallás volt, most megbukott

A krízis újfajta gondolkodást, paradigmaváltást igényel - ez endogén válság, amelyet a pénzügyi rendszer önmaga hozott létre.”

 „a neoliberális gazdaságpolitikának befellegzett, s ha nem lesz sokkal szigorúbb az államok pénzügyi szabályozása, akkor a mostani válságot újabb és újabb lufik kipukkanása követi majd.”

1. Eszmei bukás

„Elvesztettük az erkölcsi tartásunkat (eredeti: „irányunkat, iránytűnket”). A most következő kényszerű összeomlás, katasztrófa vége egy történelmi ciklus lezárása, melynek a végén a mai nagy birodalom a sírba száll!”

„Amint megkezdődik a gazdaság teljes széthullása, ezzel egy időben megkezdődik a nyugati társadalmak egyes szegmenseinek teljes elszegényedése, a globális háborúk és a teljes katasztrófa.”

„A válság máris jelentős károkat okozott a reálgazdaságban, és számos országot recesszióba döntött, de az igazi kihívások csak az elkövetkező hónapokban válnak majd láthatóvá – jelentette ki Wolf Klinz, az Európai Parlament krízis hatásaival foglalkozó bizottságának az elnöke.

„Küszöbön áll a társadalmi válság”

– tette hozzá.”

„Az összekuszált szálakat vagy a szeretet vagy a kard bogozhatja ki” (https://nemzetiegyseg.com/101125.pdf)

Az utolsó figyelmeztetés a „Die Welt” c. német újságban jelent meg,

és így szól: „… igazuk lett a bírálóknak, a szkeptikusoknak, a zsémbelőknek: az Európai Unió összekuszálódott.”

Az indoklás pedig: „Soha senki nem merte komolyan föltenni a kérdést, vajon összeillik-e az, ami összenő - pontosabban: amit összeraknak.”

A megoldást a megalkuvásban látja a cikk szerzője, aminek az ellentéte maga az üzenet: „A teljesen szuverén nemzetállamok régi közösségébe vezető visszaút bezárult. … Végleg kiűzettünk a nemzet nevű hazából.”

Nagy Sándor a gordiuszi csomót karddal vágta el, és nem a szeretet erejével bogozta ki.

A Szent Korona Értékrend csak a szeretetet ismeri, de – Jézus követőjeként – tudja, hogy mikor kell korbácsot használni az észhez térítésre.

Az anyag nem korlátozhatja azt, hogy megnyíljunk egymásnak. És

az egymás iránti megnyílás a természetes összefonódás legtökéletesebb módja.

2. Jogi bukás

A „polgári demokratikusan” hozott törvények a társadalmi együttélést nem az emberek, hanem a diktátorok érdekében határozták meg.

Az alapkérdést az jelenti, hogy az alapszabályozás kövesse-e a megbukott rendszer neoliberális alapelveit (a gazdaságnak alárendelt állam), vagy azoktól gyökeresen eltérve, új gondolkodási módot (paradigmát) határozzon meg.

A diktatúra helytartói úgy igyekeznek az alapelv-módosítást (rendszermódosítást) az embereknek eladni, hogy azt új alapelvnek (rendszerváltásnak) nevezik.

Ennek megfelelően jelentette be a 2010. október 28-29-i EU-csúcs

a Lisszaboni Diktátum (kódolva: Szerződés) helyébe lépő új Diktátum elkészítésének szükségességét,

úgy, hogy azt a jelenlegi módosításának álcázza, tehát nem kell népszavazást tartani hatályba léptetéséhez), és az elkészítés idejét egy bizonytalan esemény (a világválság megszűnése) utáni időre teszi.

Magyarországon az új kormány megelőzte az EU-t az alapelv-módosítás meghirdetésében. Új színt jelent az alkotmányozási folyamatban Pálinkás József véleménye,

amely előrevivő módon felveti

1. az irányítás-ellenőrzés és a végrehajtás kettős egységének (Alkotmánybíróság és Parlament kapcsolata), és

2. a gondolkodási mód szerinti folyamatosság (Szent Korona és a keresztény eszmeiség)

kérdését

Ugyanakkor a hatalomgyakorlás kérdésében az önkényuralmi (ellenőrzés nélküli) rendszert támogatja azzal, hogy a népszavazást az alkotmányozási folyamat végén kizárja.

3. A végső lökés a gazdasági bukás

A diktatúra 2010. november 8-án beismerte, hogy a gazdasági gondolkodási módját meghatározó közgazdaságtannal

tovább zuhan a Sötét Kor felé.

Ezzel teljessé vált a gondolkodási mód általános bukásának beismerése, és beigazolódott, hogy a következmények feltárása nem eredményezi azok feloldását, az ok megszüntetése nélkül. 

_________________________________________

Eszmei (ideológiai) paradigmaváltás

https://youtu.be/OPLK52iGV-Q, https://youtu.be/F3T7_DFAKFI

A Szent Korona Értékrend és nem a Szent Korona Tan lép a piaci fundamentalizmus helyére – Történelmi és történeti alkotmány közötti különbség

Miért Szent Korona Értékrend és miért nem Szent Korona Tan?

Vázlat:

1. nap: Eredet

Ezeregyszáz év - Több ezer (legalább 6000) év

Szent Korona Tan: Ezeregyszáz év

1. Mi a kereszténység?

(Részlet Hamvas Béla: Patmosz II. c. esszékötetéből - https://nemzetiegyseg.com/HBPatmoszII.pdf)

„A kereszténység nem vallás. A vallás történeti és társadalmi és szellemi eredetű, dogmatikával és papi szervezettel és szertartásokkal. A kereszténység a normális létben való magatartásról szóló tanítás.

Van dialektikus megszólítás. Mintha egymással zárt rendszerek beszélnének. Általában vita, mert zártságát egyik se tudja feladni. Problémákról van szó. Tételek hadakoznak, és meg akarják egymást győzni. Igazolás és bizonyítás. Az ember tételekbe és rendszerekbe építette bele magát. A nyelv dialektikus logosz lett, tulajdonképpen az emberen kívül. Nem egymással beszélnek, hanem elvont tételek viaskodnak.

Van egzisztenciális megszólítás, amelyben nincs rendszer és probléma és bizonyítás, és nincsen tárgyi kérdés. Az emberrel állok szemben. A nyelv itt egzisztenciális logosz. Szemtől szemben állunk, és kinyíltunk, és egymást megérintettük. Fedetlenek vagyunk, és egymás szavával egymást átvilágítjuk. Együtt vagyunk.

Jézus soha senkit sem szólított meg dialektikusan, és soha nem beszélt tárgyi kérdésekről, és nem vitatkozott, és nem bizonyított, hanem mindig az ember lényét érintette meg. Nem érvek. Nem védelmi rendszerek. Nem kérdések; nem, hogy bűnös, vagy bűntelen. Most hozzád beszélek, megnyíltam neked, és nyílj meg nekem. Eressz engem magadba, ahogy én téged magamba eresztelek.”

2. Kik a keresztények a zsidókereszténység szerint?

Az argentin nemzet Szűzanyjának – a lujáni Szűznek – templomában 1987. áprilisban II. János a következők szerint határozta meg Isten és a keresztények kapcsolatát: „Mi – keresztények – Istennek csak fogadott (adoptivó) gyermekei vagyunk.”- tehát édes gyermekei a zsidók.

Az amerikai őslakosok ekkor értették meg, miért bántak velük a zsidókereszténység felvétele után is állatként a „hittérítők”, és ezért visszaadták II. Jánosnak a Bibliát, mint embertelen sorsuk „előírását”.

 „ … téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába”

(Szent Pál Rómaiakhoz írt levele 11:24)

(Ld. még: A pápaválasztás tétje: a tiszta keresztény vagy a zsidó olajfa ága fog dicsőülni - https://www.gondoskodomagyarorszag.com/products/a-papavalasztas-tetje-a-tiszta-kereszteny-vagy-a-zsido-olajfa-fog-dicsoulni-/)

Rosenthal

„Különösen olyan kormánykörökben sikerül elszórni hírhedt megtévesztésünket, ahol a honatyáknak minimális a történelmi ismerete. [Especially in circles concerned with government, where the officials have only a minimum of historical sense, we are able to impose our infamous deception with comparative ease.]

Az első alapvető hazugság célja, elhitetni Önökkel, hogy mi nem vagyunk nemzet, hanem vallás, majd ezt követi a többi hazugság. A legnagyobb félelmünk az, hogy erre a hamisságra egy napon rájönnek, és abban a pillanatban eltaposnak bennünket, mihelyt a közvélemény kezébe kerül az igazság és intézkedik. ["On the first and fundamental lie, the purpose of which is to make people believe that we are not a nation but a religion, other lies are subsequently based. Our greatest fear is that this falsehood will be discovered, for we will be stamped out the moment the general public comes into possession of the truth and acts upon it]” 

(Interjú Harold Wallace Rosenthal-lal - A láthatatlan zsarnokság - https://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&kod=3226&kat= - The Harold Wallace Rosenthal Interview 1976 The Hidden Tyranny -  https://www.antichristconspiracy.com/HTML%20Pages/Harold_Wallace_Rosenthal_Interview_1976.htm)

3. Néhány példa János evangéliumából annak bizonyítására, hogy Jézus nem zsidó származású

Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta. (János 7:52)

Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. (János 10:24-26)

Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. (János 8:42-44)

Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. (János 16:1-3)

4. A judaizmus és a kereszténység egymással szembenálló alapja

Annak bizonyítására, hogy a judaizmus és a kereszténység egymással szembenálló alapokra épül, ezért kizárt, hogy a jézusi kereszténységnek a judaizmus az alapja, olvassunk el jellemző részeket a Talmudból (ami az ószövetségi Tóra „végrehajtási utasítása”) és az Új Testamentumból:

5. A szembenálló alapok semmibe vétele a királyságban és a Szent Korona Tanban

A judaizmus és a kereszténység közötti, a gyűlölet és a szeretet ellentétében megmutatkozó alapvető értékrend-különbséget teszi semmissé a Szent Korona tan szellemiségében alkotott 1926. évi XXII. Törvény, amely a felsőházban a magyarsággal és a kereszténységgel azonos jogokat ad a zsidóságnak és az izraelita vallásnak.

„1926. évi XXII. törvénycikk az országgyűlés felsőházáról - https://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7682

2. A méltóságon vagy hivatalon alapuló felsőházi tagság

4. § Méltóságuk vagy hivataluk alapján és tartama alatt tagjai a felsőháznak:

B)

a vallásfelekezeteknek következő egyháznagyjai, illetőleg képviselői:

6. az izraelita vallásfelekezet képviseletére az izraelita hitközségek által életfogytiglan választott két lelkész (rabbi) (43. §*).

3. A választáson alapuló felsőházi tagság általában

6. § Választás alapján tagjai a felsőháznak azok, akiket a felsőház tagjaivá a jelen törvény értelmében megválasztanak:

1. az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családoknak felsőházi tagok választására jogosult tagjai;

       * 43. § Az izraelita vallásfelekezet képviseletére hivatott lelkészek (4. § B) 6. pont) választásának részletes szabályait az igazságügyminiszterrel egyetértve a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg.”

6. Zsidó birodalom építése a XIX-XXI. évszázadban

a./   1897-ben gyűlt össze az I. Cionista Világkongresszus Bázelben, és megalakult a Cionista Világszervezet. Herzl így írt naplójában: "Bázelben megalapítottam a zsidók országát, s ha most még nevet is ezen valaki, várjatok 5 vagy legfeljebb 50 évig és meglátjátok".

1917. november 2-án Lord Balfour, angol külügyminiszter Rotschildhoz írt levelében megígérte a zsidó nemzeti otthon felépítését Erec Jiszraelben. (…) Herzl jóslata "szinte időre" beteljesedett. 1947-ben, tehát pontosan 50 évvel a napló bejegyzése után – osztották fel a brit Palesztin mandátumot egy zsidó és egy arab államra. "A késedelemért azonban igen súlyos árat fizetett a zsidó nép." (idézet a Cionista.hu-ról)

1975. november 10-én az ENSZ 72 szavazattal 35 ellenében (32 hiányzással) elfogadta, a 3379-es határozatot, melynek értelmében "A cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája". 1991. december 16-án 111:25 arányban (13 hiányzással) visszavonták ezt a határozatot.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cionizmus

b./   A birodalomépítés kezdete

c./   Az önazonosságtudat megőrzésének eszköze a holokauszt miatti gyűlölet 

A fenti írás (https://www.nol.hu/cikk/383353/) azt bizonyítja, hogy a ma élő zsidóság érdekképviselői az önazonosságtudat megőrzése eszközének változatlanul a holokauszt miatti gyűlöletet tartják, vagyis a kereszténységgel fennálló érdekkülönbség változatlanul fennáll.

Idézet a cikkből:

Ismeretes, hogy a közelmúltban magánszemélyek a zsidóság nemzeti kisebbséggé nyilvánítását kezdeményezték. A Mazsihisz határozottan ellenzi a tervet, a Közép-kelet-európai Rabbik Tanácsa viszont sokkal inkább megengedő az ügyben.

Az állásfoglalás készítői ugyanakkor fenntartásaiknak is hangot adnak, hiszen a kisebbségi bejegyzés kezdeményezői a "nem vallásosságban" határozzák meg identitásukat.

A zsidó identitás meghatározó eleme nem a vallás és nem a kulturális kötődés, hanem az üldöztetés, a holokauszt emléke.

d./ Nem fogadták el az államalkotó nemzet státuszt

Ez az írás (a cikket a https://mti.hu/cikk/146388/ címről töltöttem le, de ma már elérhetetlen) pedig annak tanúságtétele, hogy nem fogadják el önmagukat államalkotó nemzetnek, vagyis önmagukat rekesztették ki az egyetemes magyarságból.

Idézet a cikkből:

„A nemzeti kisebbségek sorába való felvételtől, majd a nemzetiségi alapon működő szervezetek kiépítésétől nyilatkozataik szerint azt várták, hogy megelőzhető legyen a zsidóság hagyományának, kultúrájának és nyelvének elvesztése.

A Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért Egyesület június elsejéig mintegy 500 aláírást tudott összegyűjteni. Kezdeményezésüket június 3-án folytatták, mert azt a parlamenti választások miatt meg kellett szakítanunk. A hiányzó 500 aláírást július 1-jéig kellett volna összegyűjteni.”

e./   A zsidó világbirodalom megteremtésének bejelentése

f./    Az állampolgársági törvény módosításával megkapták a lehetőséget akaratuk megvalósítására

g./   Országalapító (Szent Korona Értékend szerint: államalapító) nemzetnek tartják magukat

(https://videotar.mtv.hu/Videok/2011/08/29/13/Megnyilt_a_14_Zsido_Nyari_Fesztival.aspx)

Úgy érzem, a fentiek alapján jogos a felháborodásom, aminek nyílt levélben (https://nemzetiegyseg.com/110929.doc) adtam hangot.

Részlet a levélből:

„Tisztelt Zoltai Gusztáv úr!

Ön a 14. Zsidó Nyári Fesztivál megnyitóján a következőket mondta: „mi mind az orvostudományban, mind az iparban, mind a művészetben igyekszünk, és azt hiszem, hogy nem kis sikerrel, helytállni”, ezért „elvárjuk azt a többségi nemzettől, hogy elismerje, mi is országalapítók vagyunk”.

Ez a kijelentése súlyos, lényeges ismeretek hiányában tett sértés az egyetemes magyarságra nézve, ugyanis a zsidóság és a magyarság értékrendjében ellentétes nemzet, ezért a magyar nemzet, amíg Magyarországot többségében magyarok lakják, nem fogadhatja el, hogy országalapítónak olyan nemzet vallja magát, amely több évezredes hagyományunkkal ellentétes értékrend uralmát akarja ránk kényszeríteni.”

II. Szent Korona Értékrend: Több ezer (legalább 6000) év

1. Az Isteni Iránymutatás

A Szent Korona Értékend visszatér ahhoz a tisztasághoz, ami – Kézai szóhasználatával – a „Géza előtti időben” a szkíta-magyarok legnagyobb értéke volt: a Teljes Tudás és a szabadság kettős egysége.

A teljes tudást - a Magyar Biblia megfogalmazása szerint – a Lélek Fénye adta, a szabadság pedig az élő és élettelen anyag uralásának és alakításának hagyományaink tiszteletben tartásával, a szereteten keresztül érvényesült.

Ezt a tisztaságot veti el a Szent Korona Tan azzal, hogy

- a kereszténységet megfosztotta eredendő értékétől, attól, hogy „a normális létben való magatartásról szóló tanítás” legyen, és a hatalom kiszolgálóinak eszközévé alázta, az emberek kiszolgáltatottságának hirdetésével,

- társadalom nemesekre és nem nemesekre osztásával elindította a megosztottságot, amely a természetes különbözőségeket gyűlölet forrásává alázva szembefordította a Szent Korona tagjait egymással.

Ezért a Szent Korona Tan alkotmány-felfogása az emberiség életét meghatározó iránymutatást az embert dogmákkal folyamatosan kordában tartó történelmi fejlődés eredményének tartja, nem pedig a Világmindenség működését meghatározó isteni akarat földre vetített örök és változtathatatlan kinyilvánításának, amelyből eredő irányelveket a világmindenség fejlődése szakaszainak megfelelően kell kialakítani.

A Szent Korona Értékrend a Teremtő az emberiség számára adott Iránymutatását tekinti Alkotmánynak, ami – egy logikai zárt rendszerben - az Alkotó szabadságot, a szabadság feltételeit és annak védelmi kötelességégét jelentő akaratát határozza meg Alkotása működtetésének alapjaként.

A Teremtő iránymutatását közvetítő, örök és változtathatatlan Alkotmány a következő:

Magyarország Szent Korona eszme szerinti

Szabadság Alkotmánya (rövid szöveg)

1. §

(1)     Magyarország örökké szabad.

2. §

(1)     A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szűntethető meg és nem korlátozható.

(2)     A Szent Korona tagja:

        a./ az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint

        b./ az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek

3. §

(1)     Ami a Szent Korona Országa földjén, földje alatt és földje felett van, a Szent Korona örök és elidegeníthetetlen alkotórésze, amelyet csak a Szent Korona másik alkotóeleme, a Szent Korona tagjai birtokolhatnak.

(2)     A birtokos jogai azonosak a tulajdonjoggal, kivéve:

a./ Nem semmisítheti meg a birtokot.

b./ Nem változtathatja meg a birtok rendeltetését.

c./ Csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át (örökítheti) a birtokjogot.

4. §

(1)     Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja.

5. §

(1)     Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni.

(2)     A Szent Korona értékrendjének megsértését jelenti:

a./ az állam szabadságának,

b./ a Szent Korona tagjai egyéni vagy társadalmi csoportot érintő szabadságának,

c./ a birtoklás szabályának,

d./ a vendégjog szabályainak,

e./ a tevékenység végzésével kapcsolatos szabályok

         megsértése, veszélyeztetése és minden erre irányuló magatartás.

2. Az Isteni Iránymutatás forrása a Magyar Biblia

A Sumír-Magyar Biblia hitelességének bizonyítékát XXIII. János pápa adta meg a II. Vatikáni Zsinaton:

„Tele a fejük spekulatív dogmával és az ószövetség idejét múlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával, beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák az Isten egyetemes szeretetét, a minden népeknek adott természeti jogokat és a krisztusi univerzalitást.

 „A szemináriumainkban alig van ékesszólástan és a hívek kénytelenek végig kínlódni az újpapok gyatra beszédeit és naiv, pietózus meséit!

Tele a fejük spekulatív dogmával és az Ó-Szövetség idejét múlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával, s beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák az isten egyetemes szeretetét, minden népeknek adott természeti jogokat és a Krisztusi-univerzalitást!

Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia és geológia, nem különben a megtalált Sumír Első-Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt nép(ek)nek (sumír, akkád, kéld, babyloni) megmásított történelme.

Szóval, kötve vagyunk, valami ósdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Isten Fia!...”

XXIII. János pápa ezt a beszédét 1962. július 1-jén mondta el a II. (Vatikáni) Ökumenikus Zsinat megkezdésekor, és a római „Azione Cattolica Italiana” (Via Concilliazione 1. Roma) adta ki egy nyomtatott füzetben a következő címmel: „Novena Allo Spirito Santo” di GIOVANNI XXlll, 1 ° luglio 1962, per il Concilio Ecumenico Vaticano 11. Az idézet a „Penitentiam agere” kezdetű enciklikában is szerepel.

Krámer professzor, aki a sumerológia jeles kutatója, 1954-ben a mezopotámiai Úr városában talált egy agyagtáblákba ragozó arámi nyelven rovott dokumentumot, amelyet angolra fordított. Paralel Biblia címet adta neki és 1956-ban nyilvánosságra hozta. XXIII. János pápa a fenti idézetben erre Sumír Első-Bibliaként hivatkozott, forrásként megjelölve Krámer professzor Paralel Biblia című kiadványát.

Badiny Jós Ferenc az agyagtáblákon lévő rovásokat „huszadikszázadiasította” a mai beszélt magyar nyelv szerint és „Magyar Bibliaként” adta közre.

Idézet a Magyar Bibliából:

A Szövetség fejezet:

„5. Amikor EN-LIL megteremtette így a Fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedő Szent Koronáját annak az EM-BAR-nak fejére illesztette, akit már előbb a Földre küldött és most kegyes szemmel nézett rájuk.

17. Az Ég lakói jól teljesítették a Szövetséget. Mert – ahogy a földi EM-BAR testében él a Lélek fénye – és annak ereje által uralja, formálja az anyagot – folytatva ÍZ-TEN akarata szerint a Teremtés munkáját – ugyanúgy az Ég lakói között ÉN-KI volt az, aki a Lélek – ÉN-LIL - ereje által teremtett tovább minden anyagot és testet.”

„Ezért hát vonuljon most félre mindegyiktek az elmélkedés magányába, hogy fületek meghallhassa az Úr szavát. Azt a csöndes, halk szót, ami belülről való, s amelyikről a próféta így véste kőbe a maga tapasztalatát annak idején, Úr városában: először jött egy roppant szélvihar s porlasztotta a hegyet..., de az Úr nem volt a szélviharban. Aztán földrengés jött, rengette a hegyet..., de  az Úr  nem volt a  földrengésben. Aztán jött a tűzvész..., de  az Úr  nem volt a  tűzben.”

(Wass Albert: A hagyaték)

3. Mit kell tudni a bibliánkról

„Miért Biblia…?

Bevezetőül meg akarjuk indokolni, hogy a káldeusok szerinti írásokat és hagyományokat összesítő könyvünk címében miért használjuk a „BIBLIA” elnevezést.

Általában úgy tanítják, hogy a „biblia” a görög nyelv „biblos” vagy „biblon” szavának többesszámú kifejezése és jelentése „könyvek” lenne. Azonban sem a „biblos”, sem a „biblon” görög szónak nincs ilyen többesszámú esete. A görög nyelvet tanító ismertetések a „biblia” szót görögből átfejtett (etimologizált) latin szónak mondják, viszont a latin nyelvnek nincs „biblia” szava. Így a „biblos”, „biblon” és a „biblia” szavaknak az eredetét a káldeusoknál kereshetjük, már csak azért is, mert a görögök – a „klasszikusnak” nevezett tudásuk legnagyobb részét a káldeusok hagyatékából sajátították ki. A „BIBLIA” szónak háromféle változatát láthatjuk a káldeus ékiratok szerint:

__________________________________

Jogi gondolkodási mód (paradigma) váltás

https://youtu.be/2nu7Cg0z6mI

Az EU-alapelvek és a szakrális alapú alkotmány alapelvei

Felépítése:

1. nap: Az Alkotmányról

Bevezetés

Minden népcsoport azt a helyet választotta fizikai életteréül, amely kultúrájának leginkább megfelelt. Így jött létre a természetes, ökológiai - ökonómiai harmónia. Ez alakította a teljessé vált (lelki-szellemi-fizikai) életterét tulajdonló és birtokló népcsoportot kultúrájával közvetített, közös értékrendű nemzetté.

Az így működő rendszerben az egyes nemzetek természetes kapcsolatot alakítottak ki egymással, mindenekelőtt szomszédaikkal, de bevonták ebbe az egyetemes kapcsolatrendszerbe földrészüket és az egész emberiséget.

Ez a kapcsolat részben - de csak részben - anyagi jellegű volt, vagyis arra szolgált, hogy egy nemzet azokat a saját előállítású termékeket, amelyek nagyobb mértékben álltak rendelkezésre, mint az azzal szemben jelentkező saját igény, el tudja cserélni olyanokra, amelyek - természeti környezete vagy kultúrája miatt - saját országában nem állítható elő. Ezzel kialakult egy természetes - de egy összetett kapcsolatrendszer részeként működő - munkamegosztás.

A nemzetek közötti kapcsolat másik része a szellemi és lelki (anyagtalan) értékek cseréjét jelentette. Ezzel vált lehetővé, hogy egy nemzet ingéniuma (tehetsége, szellemi értéke, értékalkotó egyénisége) ne csak önmagát, hanem az egész emberiséget szolgálja.

Az így, szerves egységként működő emberi társadalom a természetes harmónia mindhárom elemében (lélek, szellem és anyag) egyenletesen fejlődött. Ezt a fejlődést az biztosította, hogy a mindenkori lehetőségeken túlmutatott az emberek igényszintje. Az, hogy az igények egy része nem volt kielégíthető az adott kor lehetőségeivel, arra ösztönözte az emberiséget, hogy ismerettárát - és ezen keresztül a lehetőségeket - folyamatosan bővítse.

Ameddig a lélek-, a szellem (vagyis az anyagtalan világ) és az anyagi világ egyenletesen és egymást erősítve (a teljes Tudás egységében) fejlődött, az emberiség természetes módon élt abban a társadalmi és gazdasági rendszerben, amely mindenki számára meghatározta kötelezettségét és biztosította teljesítésének feltételeit, ami következményeként egyre több igény vált kielégíthetővé.

Az emberiség fejlődésében az anyagtalan és anyagi harmónia (a mítosz és a logosz, más szóval az értelem és az érzelem egysége) akkor bomlott meg, amikor egyes személyek, népcsoportok saját igényeiket fölé emelték az adott kor egyenletes fejlődést biztosító lehetőségeinek, vagyis kiváltságokat határoztak meg önmaguk számára. Azért, hogy kiváltságuknak megfelelő igényeiket ki tudják elégíteni, meg kellett fosztaniuk minden más embert attól, hogy kötelezettségük teljesítésével arányos, az egyenletes fejlődés által biztosított igényeik kielégíthetők legyenek. Ezt csak erőszakkal lehetett elérni, mivel ez a többséget természetes jogaitól fosztotta meg. Így alakult ki a kiváltságosok és a kirekesztettek csoportjának egymással szembekerülése, az emberiség szerves egységének megbomlása.

És ekkor tette meg az emberiség az első lépést azon az úton, ami a globalizmusban megtestesülő embertelenségig vezetett. Ez a lépés pedig az volt, amikor az ember az addig életfeltételeinek megteremtésére szolgáló eszközt, a vadászó fegyvert nem a táplálékot adó állatok, hanem a kirekesztettnek minősített embertársai ellen fordította.

A kiváltságosok hatalmuk megőrzésére a fegyver mellett a teljes (lelki-, szellemi- és anyagi) kiszolgáltatottságot használják fel, kiterjesztve a terrorizmus eszköztárát.

Ezzel az emberiség letért a - természeti törvények rendszerének is mondható - Isteni Szabályrendszer követéséről, ami azt kívánta, hogy minden ismeretanyag a harmonikus fejlődés eszköze legyen, és rátért az anyag-vezérelte természetjogi útra, ami diszharmóniát eredményezett azzal, hogy mindent az anyagi lehetőségeknek rendelt alá. Miután alapvetően értékrend váltásról volt szó, mindenekelőtt érintette ez a változás a mindennek alapjául szolgáló alkotmányokat és alaptörvényeket, amelyek egy ország más országokhoz való viszonyát és belső életének alapelveit fogalmazta meg.

A diktatúra érvényesítésének módszerei különbözőek voltak a történelem során, de mindegyik az igények és lehetőségek egyenlőtlenségének manipulációján alapult.

Legújabb kori történelmünkben a szocializmus meggátolta, hogy az igényeknek megfelelően fejlődjenek a lehetőségek, miután a kielégítetlen természetes igényekkel a lehetőségek fejlődését is gátolta. A jelenleg pusztító kapitalizmus (aminek már semmi köze a nevét adó, az életet, a létet, a szabadságjogokat biztosító „fej” dominanciájához) az igények fejlődését irreálisan megnöveli a kiváltságossá válás lehetőségeinek ígéretével. Ez az ígéret nem elérhető feltételeken alapszik, ezért ugyanazt eredményezi, mint a szocializmus: állandósul (sőt növekszik) a kielégítetlen igények mennyisége.

Azt, hogy a két - látszólag egymással antagonisztikus ellentétben álló[1] - eszmerendszer azonos tőről fakad, az bizonyítja, hogy a lehetőségek növelésének mértéke és elosztása mindkét rendszerben a kiváltságosok kezében van, és az összhang nélküliség (diszharmónia) folyamatosságát mindkét rendszer a kiszolgáltatottak kielégítetlen igényeinek állandósulásával éri el.

Az Európai Unió - és különösen a megbukott Alkotmány és az ennek alapján készített (ugyancsak megbukott) Lisszaboni Szerződés – az összhang-hiány véglegesülését célozza azzal, hogy világszerte (globálisan) manipulálhatóvá teszi a kielégítetlen igényekkel - a lehetőségek összevonásán (koncentrálásán) keresztül - az embereket.

Ezzel a természetjogon alapuló - voltaképpen materialista - szemlélettel áll szemben az Isteni Szabályrendszert követő természetes kapcsolatokra épülő rendszer.

Míg az Isteni Szabályrendszer az öröktől fogva létező, a teljes harmóniát biztosító, szakrális értékrend alkotmányként követését határozza meg[2] (időszakokra vonatkozó, a mindenkori ismeretanyagnak megfelelő alaptörvényekkel[3] értelmezve), addig a természetjogi alapnormarendszer a materialista szemléletből adódóan az anyag által vezérelt összhang nélküliség (diszharmónia) előidézője és kiszolgálója.

[A két rendszer számos elemében hasonlóságot mutat, „csak” a lényegben és a gyakorlati következményekben tér el. A különbség annyi a kettő között, mint az arisztotelészi, formális logikára alapuló szillogizmus - amely rendszerszinten bármilyen számú premissza esetén is legalább két konklúziót igazol - az Aquinói Szent Tamás „transzcendentális” premisszájával (ezt nevezik másutt „intuíciónak”) kiegészített szillogizmustól, amely egyértelmű konklúziót határoz meg.]

Röviden a két rendszer közötti különbség a következőkben foglalható össze:

Integrálás (összevonás) áll szemben a természetes koordinálással (összehangolással).

A kereslet és kínálat diszharmóniája áll szemben az igények és lehetőségek harmóniájával.

A kiváltság - kiszolgáltatottság diktatúrája áll szemben az azonos feltételekkel gyakorolt kötelezettségek teljesítésén alapuló jogok gyakorlásának demokráciájával.

Az ember anyagi, kozmopolita (gyökértelen világpolgár) falanszter-fogaskerék (árú) minősítése áll szemben az ember lelki-, szellemi- és anyagi egységéből eredő ingéniumként (tehetsége, szellemi értéke, értékalkotó egyéniségeként) való értelmezésével.

Vagyis a nemzeti sajátosságok üres - rezervátumi - színfoltként kezelése áll szemben a nemzetek természetes élettereinek tiszteletben tartásával.

Az Alkotmányról

I. Liberális-kapitalizmus: Történelmi fejlődés eredménye

A „nyugati civilizáció” jogi gondolkodási módja az alkotmányt a jogfejlődés eredményének tartja, annak írott és szokásjogon alapuló változatát ismeri el.

Nem tesz különbséget alkotmány és alaptörvény között.

A 2012. január elsején hatályba lépő Alaptörvénynek nevezett liberális diktátum, a Lisszaboni Szerződést tekinti iránymutatásnak (vagyis alkotmánynak).

Joggal hivatkozik a Szent Koronára, hiszen az előkészítő munka során a nyugati civilizáció által elfogadható Szent Korona Tan gondolkodási módja megengedi a föderatív szövetségi államba (az EU-ba) tartozást, vagyis függetlenségünk feladását.

Ugyanezen megfontolás szerint hivatkozott az 1991-es alkotmány-tervezet SzDSz által támogatott preambuluma is a Szent Koronára. Ez a tervezet a pártok megegyezésének (konszenzusának) hiánya miatt nem emelkedett törvényerőre.

1. A nyugati civilizáció alkotmány-értelmezése

Alkotmány:

Általában egy ország alaptörvénye. Formai megközelítésben a jogforrási rendszer csúcsa, melyet különleges eljárási rendben alkotnak meg.

Történetileg az alkotmányoknak két fő típusa alakult ki: a történeti (más néven íratlan) és a kartális (más néven írott) alkotmány. 

A történeti alkotmány a különböző történeti időszakokban elfogadott törvények és kialakult szokások, szabályok, jognyilatkozatok összessége, amelyek az államhatalom gyakorlásának és az alapvető állampolgári jogok tartalmának kérdéseit szabályozzák. Ilyen alkotmánya volt Magyarországnak 1949-ig. Ezt hívták ezeréves alkotmánynak. 

A kartális alkotmányt alaptörvénynek tekintik, amellyel nem lehet ellentétes egyetlen más – az adott országban megalkotott – jogszabály sem. Az írott alkotmányt vagy alkotmányozó nemzetgyűlés vagy a legfelsőbb képviseleti szerv (parlament, Országgyűlés) fogadja el (esetleg népszavazás erősíti meg).  

(Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ - Közigazgatási alapvizsga- https://www.kszk.gov.hu/data/cms13291/alapvizsga_Alkotmany_diasor.ppt)

2. A Szent Korona az 1991-es alkotmány tervezet preambulumában

3. Alkotmány-értelmezés a 2011-es Alaptörvénnyel összefüggésben

Az Alaptörvény[4] önmagát a történeti alkotmány jogfolytonossága visszaállítójának tekinti, bár (a nem következetesen használt kifejezések és azok többféle értelmezhetősége miatt) fenntartja a lehetőséget ennek lényeget tekintve különböző értelmezésére, tehát de facto (ténylegesen) a visszaállítás nem teljeskörű.

A „Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.” kifejezés viszont kétségtelenné teszi a jogfolytonosság de iure (jogi) visszaállítását.

Az Alaptörvény „Nemzeti Hitvallás” című preambuluma az alábbiakat tartalmazza:

„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.”

„Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaállítását 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.”

Amint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem idén kiadott „Közigazgatási Szakvizsga” jegyzete[5] fogalmaz, ez az Alaptörvény „vegyes rendszerű alkotmány”, amely jellemzője:

„• Az alapvető jelentőségű alkotmányjogi szabályok egy, a jogrendszer (jogforrási hierarchia) csúcsán elhelyezkedő (egy vagy több) alaptörvényben és kiegészítéseiben találhatók.

• Az alkotmányjogi szabályok elismerik a korábbi alkotmányos szabályozás törvényeit, szokásjogát is.

• Az alaptörvény tömör tartalmú jogszabály, az egyes alkotmányjogi kérdéseket a kiegészítések vagy/és egyszerűbben változtatható más törvények (sarkalatos) törvények rendeznek.”

Ezek alapján kétségtelen, hogy a történeti alkotmányosság de iure (jogilag) visszaállt, de annak érvényesülése de facto (ténylegesen) korlátozott.

A jogfolytonosság egyértelmű értelmezését zavarja a jegyzet alábbi megállapítása („A magyar alkotmányfejlődés” című fejezet):

„Magyarországnak – ha eltekintünk a Tanácsköztársaság alkotmányától – formailag 1949-ig történeti alkotmánya volt. A magyar történeti alkotmány kezdetének a hagyomány a Vérszerződést tekintette, de pl. része volt az Aranybulla (1222), amely korlátozta a királyi hatalmat, megállapította a közösség egyes köreibe tartozók személyes szabadságának tartalmát, korlátozva a király gazdasági hatalmát is.”

A Vérszerződés és az Aranybulla egy gyékényre helyezése komoly csúsztatás, amit a jegyzet következő bekezdése igyekszik helyrebillenteni: „Az Alaptörvény az ezeréves törvényes (legitim) jogfejlődés hagyományát kívánja követni.” Tudniillik, az „ezeréves törvényes (legitim) jogfejlődés” szembenállást jelent a Vérszerződéssel.

II. Szent Korona Értékrend: Örök és változtathatatlan

Nyilvánvaló, hogy a Teremtő (Alkotó) akaratának (Alkotmányának) érvényesítése létérdeke az emberiségnek.

A társadalmi együttélés rendszere a Föld egészére vonatkozóan ugyanazon alapon áll. Ez az alap biztosítja, hogy az Alkotás az Alkotó (Teremtő) szándéka szerinti célt szolgálva fejlődjön, amit a működést meghatározó Alkotmány foglal magában.

Ez a cél a különböző közösségek (családok, települések, országok, földrészek) összehangolt fejlődése a szabadság érvényesülésével, amelyet - a fejlődés folyamatosságát (atyai eleink hagyományát) a minden teremtményre minden teremtmény által gyakorolt együvé-tartozás nyitottságával - a szeretet biztosít.

Ennek megfelelően az Alkotmány a közösség (Földrész, állam) és az azon élő emberek szabadságát jelenti, biztosítva annak tulajdon- és birtokszerzési, valamint jogi feltételeit, továbbá kötelezővé téve annak megvédését.

A Teremtő (Alkotó) az anyagi világ akarata szerinti uralásának és formálásának gondolkodási módját (paradigmáját) a Szent Koronával adta át az embernek.

A különböző nemzetek kultúráinak összehangolt érvényesüléseként természeti és életfeltétel-biztosítási (ökológiai és ökonómiai) egységet alkotó területen élő emberek érdekközössége, az állam akkor működik a Teremtő célja szerint, ha társadalmi kapcsolatrendszerének alapjaként elfogadja és alkalmazza az Alkotmányt.

Egy-egy államban érvényesülő gondolkodási mód alapját tehát akkor lehet az állam Alkotmányának tekinteni, ha az az Alkotó céljával való azonosulást fejezi ki az adott közösség hagyományainak folyamatosságában.

Ugyanígy egy Földrészen érvényesülő gondolkodási módot akkor lehet a Földrész Alkotmányának tekinteni, ha az az Alkotó céljával való azonosulást fejezi ki az adott Földrész hagyományainak folyamatosságában.

Ezért minden állam és minden Földrész Alkotmányossága arra a hagyományra élül, amely az Alkotó céljával azonos, ezért nem történelmi, hanem gondolkodási mód (paradigma) szerinti folyamatosságot jelent az Alkotmány jogfolytonossága.

Az a tény, hogy a Teremtő (Alkotó) célját a magyarság őrizte meg a Szent Korona örökségében, azt jelenti, hogy az Istenszülő feladatából részesültünk azzal, hogy a Szent Korona Értékrenddel megteremtett állammal mintát adjuk az emberiségnek az emberi életre. (Magyar Küldetés)”[6]