8. nap: A diktatúra és a Gondoskodó Magyarország paradigmájának összehasonlítása 3. rész

Napirend előtt

https://youtu.be/ZA0adwBtG-w

 

Az elemzés alapja:

 

A Brazíliából, Oroszországból, Indiából, Kínából és Dél-Afrikából álló - nevük angol kezdőbetűjéből képzett rövidítéssel - BRICS-országok szerint a dollár helyett a jelenleg csak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elszámolási egységeként szolgáló SDR lehetne a világ első számú tartalékvalutája.

 

Az SDR stabilitást vinne a világ pénzügyi rendszerébe, miután - fogalmaztak - az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed instabillá teszi a dollárt azáltal, hogy ezermilliárdokat pumpál belőle a világgazdaságba.

(MTI-ECO – Napi gazdaság)

________________________________________

Eszmei gondolkodási mód (paradigma) váltás

https://youtu.be/h4wPDakKfQE

 

 

A Szent Korona Értékrend és nem a Szent Korona Tan lép a piaci fundamentalizmus helyére – Történelmi és történeti alkotmány közötti különbség

 

Miért Szent Korona Értékrend és miért nem Szent Korona Tan?

 

Vázlat:

 

	Szent Korona Tan	Szent Korona Értékrend
1. nap Az eredet	Ezeregyszáz év	Több ezer (legalább 6000) év
2. nap Közszabadság	Az egy és ugyanazon szabadság elvét nem teljesíti, ezért szükséges a ius resistendi et contradicendi folyamatos megerősítése	Közszabadság elve érvényesül
3. nap Irányítás és vezetés	Egyszemélyes vezetés	A vezetés kettős egysége (kündü és gyula)
4. nap Tudás és szabadság	Dogmatizmus (agnoszticizmus)	Teljes tudás és a szabadság kettőben egysége (gnoszticizmus)
5. nap Alkotmányosság jogfolytonossága	1100 év története az alapelvek (alkotmány) alapja, ezért a jogfolytonosság 1944. március 19. szakadt meg	A magyarság történelme az alapelvek (alkotmány) alapja, ezért a jogfolytonosság 973-ban, a Quedlinburgi szerződéssel szakadt meg

 

3. nap

 

Egyszemélyes vezetés - A vezetés kettős egysége (kündü és gyula)

 

Irányítás és vezetés

 

Szent Korona Tan	Szent Korona Értékrend
Egyszemélyes vezetés	A vezetés kettős egysége (kündü és gyula)
Király a Szent Korona földi helytartója.	A Szent Korona iránymutatását képviseli a kündü, aminek megvalósítását (az anyag uralását és formálását) a gyula vezeti.

 

 

Fogalmak

 

1. Kündü: (Nap) A honfoglaló magyar törzsszövetségben szakrális fejedelem a hadi erőket uraló gyula mellett.

A kündü méltósága nemzetségen belül öröklődött, de elfogadása nem volt kötelező. Ha vállalta a méltóságot, figyelmeztették jogaira és kötelességeire, az uralkodása alatt elkövethető hibákra és mulasztásokra. Ha mindezek után is vállalta, fojtogatni kezdték, s közben megkérdezték tőle, hogy meddig, hány évig kíván uralkodni. Ha elérte az általa megjelölt évet, v. uralkodása éveinek száma 40 lett, megölték. Halál lett osztályrésze a népet ért csapásokért is.

A kündü intézménye Álmos kündüségétől Kurszán gyula haláláig (904) fennállt, ezután fokozatosan elhalt, s a 940-es években már formálisan sem élt, mert az Árpád-dinasztia tudatosan törekedett a gyula méltóság, s vele a kettős fejedelemség rendszerének elfeledtetésére. A Bizáncba látogató Zolta (gör. forrásban Zaltas) úgy tájékoztatta a császárt, hogy „ez előtt az Árpád előtt [a magyaroknak] más fejedelmük nem volt, s ettől fogva mindmáig ennek nemzetségéből lesz Turkia fejedelme”

https://lexikon.katolikus.hu/K/kende.html

 

2. Gyula: (Hold) A magyar törzsszövetségben a főfejedelem (kende, kündü) után következő második fejedelem, ki a tényleges fegyveres hatalmat birtokolta.

Árpád Álmos életében gyula volt, Álmos halála után (895 körül) lett kündü, s ekkor nyerte el a gyula méltóságot öccse, Kurszán.

https://lexikon.katolikus.hu/G/gyula.html

 

3. Király alatt eredeti értelmében egy állam olyan egyszemélyi vezetőjét értjük, akinek egy személyben van törvényhozó, bírói és végrehajtó hatalma, azaz uralkodik, és aki ezeket a jogokat szuverén módon gyakorolja, azaz más uralkodónak ezen jogok gyakorlását tekintve nincs alárendelve. Lehet bizonyos függésben más uralkodótól, például adózhat, vagy katonai szolgálattal tartozhat, vagy lehet csak jelképes függésben, ilyenkor hűbéres vagy esetleg alacsonyabb rangú királyról beszélünk. A királynak emellett rendszerint szakrális, vallási szerepe is van, amit beiktatásának ceremóniája is hangsúlyoz. A királyi pozíció általában örökletes, de lehet választott is az uralkodó. Néha nehéz eldönteni, hogy egy törzs vezetőjét nevezhetjük-e királynak.

A modern európai királyok legtöbb jogukat vagy szerepüket elvesztették, csak az örökletesség maradt meg. Az alkotmányos monarchiákban lényegében megfelelnek egy örökletes, jelképes, protokolláris köztársasági elnöknek.

A magyar király szó Nagy Károly nevéből származik, szláv közvetítéssel.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A1ly

 

 

 

Kettős fejedelemség vagy királyság?

https://youtu.be/JbQA2XwjM0k

 

A „nemzeti erők” abban egyetértenek, hogy hagyományaink jelentik a magyarság jövőjét.

A közöttük lévő vita alapja az, hogy hol van az a pont, ahonnan hagyományainkat követni kell. Bármilyen részterülettel kapcsolatos különbözőséget veszünk, azt tapasztaljuk, hogy az mindig visszamutat az irányítási-vezetési rendszerre, vagyis a hatalomgyakorlás módjára és az ahhoz kapcsolódó intézményekre, eszközökre.

 

Két olyan hatalomgyakorlási forma van hagyományainkban, amely államformát is kifejez: a kettős fejedelemség és a királyság.

 

A kettős fejedelemség társadalmi szervezettségünk kezdetétől 973-ig volt a magyarság államformája, a királyság 973-tól 1944. március 19-ig. Az átölelt korszakok szerint a kettős fejedelemség az ősi civilizáció alapján áll, a királyság a nyugati civilizációén.

(A „király” kifejezés Nagy Károly nevéből ered, aki az avarok megosztásával volt képes lemészárolni és kirabolni a Kárpát-medence őslakósait.)

 

A két államforma egymástól alapjaiban eltérő alkotmányossági (iránymutatási) rendszert követ.

A kettős fejedelemség alkotmányosságának alapja az Isteni Iránymutatás által a kötelezettségek és jogok összhangjában megmutatkozó szabadság, a királyságé egy embercsoport (nemesek, rendek) érdekeit kifejező hatalomgyakorlás (kiválasztottság-kirekesztettség) törvényesítése. Ezért a kettős fejedelemség a közszabadságot testesíti meg, a királyság a diktatúrát.

A kettős fejedelemség gondolkodási mód mintáját (paradigmáját) a Szent Korona Értékrend közvetíti, a királyságét a Szent Korona Tan.

A kettős fejedelemség a szabad magyarok államformája, a királyság a szenvedhetetlen igával (Rákóczi) sújtottak túlélésének kényszereszköze.

A kettős fejedelemség az irányítás és a vezetés – személyekben is kifejeződő – kettős egysége, a királyság az egyszemélyes irányítás és vezetés, akkor is, ha nem király a megnevezése az első számú vezetőnek.

A kettős fejedelemség az ellenőrzött hatalomgyakorlást jelenti, a királyság az ellenőrizetlent.

A kettős fejedelemség az egyetemes magyarság kizárólagos tulajdonlását és birtoklását biztosítja saját élettere fölött, a királyság az élettér tulajdonlását és birtoklását megengedi az idegeneknek is.

A kettős fejedelemség kizárólag konföderatív államszövetségek lehet tagja, a királyság megengedi, hogy az ország föderatív szövetségi állam (unió) tagja legyen.

 

A Lisszaboni Szerződés iránymutatása alapján készült Alaptörvény preambuluma – szellemiségében - a királyság alkotmányosságát állítja helyre, a Szent Korona Tan „tiszteletben tartott” intézményeivel, és 1944. március 19-ére hivatkozva, ami természetes, hiszen mindkettőnek ugyanaz az alapja: a szabadságot egyik sem a kötelezettségek és jogok egységéhez köti.

Ezért lehetséges olyan megállapodás kötése a jelenlegi hatalom és a királyság között, ami a 3. Köztársaság jogutódjaként fogadja el a királyságot. (Ld. Borbély József „Közleménye”, aminek valóságtartalmára nincsenek bizonyítékok, de a benne leírtak lehetőségét nem lehet kizárni.)

 

Az tény, hogy a királyság államformájának követői egymással nem tudnak egységre lépni, ahogyan a pártok sem. Ez természetes, hiszen mindegyik az egyszemélyes vezetésre tör.

 

A királyságot szembeállítják a szocialista-kommunizmussal, annak ellenére, hogy nem 1945. április 4-én, hanem 1944. március 19-én, a német csapatok megszállásával függesztődött fel az „ezer éves alkotmányosság” jogfolytonossága. Ez is természetes, hiszen a diktatúra két változata a szocializmus-kommunizmus és a liberális-kapitalizmus, mert mindkettő egy-egy társadalmi csoport (osztály) érdekét helyezi minden más társadalmi csoportba tartozó ember érdeke fölé. Tehát az részletkérdés, hogy a diktatúra melyik változata vette el maradék szabadságunkat.

 

És végül nézzük meg, az a királyság, amely által képviselt alkotmányosság felfüggesztődött a német megszállással, mit adott magyarságnak.

Horthy Miklós „Szegedi gondolata” magában hordozta a Szent Korona Értékrendben megfogalmazott kettős fejedelemség lehetőségét. Az 1920-as törvények azoknak az alapoknak a megteremtése irányába mutattak, amely visszaadja a magyarságnak a kötelezettségek és jogok összhangján alapuló szabadságot saját élettere fölötti kizárólagos hatalomgyakorlással, valamint a tulajdonjog és a birtoklás jogának kizárólagos gyakorlásával. A Nemzetgyűlés a kettős fejedelemség gondolkodási mód mintája (paradigmája) szerinti feladatként visszahelyezte a Szent Koronát, mint legfőbb iránymutatót, alkotmányossági helyzetébe.

Az 1920 utáni években az volt tapasztalható, hogy a királyság diktatórikus, osztályuralmi pozíciója egyre inkább elhatalmasodott a törvényalkotásban, ennek „csúcsteljesítményeként” létrehozták az 1926. évi. XXII. törvényt (a felsőházról), amely a hatalomgyakorlást, a tulajdonlást és birtoklást „liberalizálta”, vagyis kiengedte a magyarság kezéből. A nagybirtokosok, a weissmanfrédok bizonyították, hogy a királyság (még király nélkül is) nem a kötelezettségek teljesítéséhez köti a jogok gyakorlását, hanem ahhoz, hogy valaki az uralkodó osztályhoz (társadalmi csoporthoz) tartozik-e vagy sem.

 

1945. után a „népi demokratikus” állam ugyanezt a megosztottságon alapuló politikát folytatta, azzal a különbséggel, hogy helyet cserélt két társadalmi csoport: akik az előző diktatúrában kiválasztottak voltak, most kirekesztettekké váltak, a kirekesztettek pedig kiválasztottakká.

Ismét volt egy „Szegedi gondolat” 1956-ban. A forradalom és szabadságharc ismét a Szent Korona Értékrend kettős fejedelemségében megfogalmazott gondolkodási módhoz tért vissza, három céljával: „Szabad és független Magyarországot!”, „Magyarország a magyaroké!” és „Mi nem kommunizmust akarunk és nem is kapitalizmust, hanem a sajátos magyar utat járjuk.” (Pongrátz Gergely Szegedi beszéde 2002. február 20.)

 

1989 ismét diktatúraváltást hozott, rendkívül sajátos módon. Azt bizonyította, hogy a diktatúra már nem a hagyományos társadalmi csoportokhoz (osztályokhoz) kötődik, hanem azokhoz a körökhöz, akik bármelyik diktatúra-változatban a hatalmat gyakorolták.

 

Most a mindkét változatában megbukott diktatúra igyekszik menteni hatalmát, ezért szövetkeznek mindazok az erők, akik akár „köztársaságot”, akár „királyságot”, akár a diktatúrának köztes államformáját támogatják.

Paktumok ismét vannak, és ismét hátunk mögött köttettek.

 

A kettős fejedelemség gondolkodási módja ismét kínálja magát, mit tesz Isten, ismét Szegedről. A Szent Korona Értékrend Szabadság Alkotmánya az Isteni iránymutatást közvetíti, a Gondoskodó Magyarország, mint Alaptörvény-tartalom pedig ez alapján fogalmaz meg irányelveket.

 

Mit akarunk? Kettős fejedelemséget, vagy királyságot?

______________________________

Jogi gondolkodási mód (paradigma) váltás

https://youtu.be/Z1Oo0zCYjA4

 

 

Az EU-alapelvek és a szakrális alapú alkotmány alapelvei

 

Felépítése:

 

Bevezetés
Az Alkotmányról
	Liberális-kapitalizmus	Szent Korona Értékrend
1. nap Az Alkotmányról	Függetlenségvesztés	Örök szabadság
2. nap Az állam és ember szabadsága	A tőke szabad áramlása	A nemzeti vagyon önérték-növelése
3. nap Tőke vagy érték	Az áru és a szolgáltatások szabad áramlása	Az önellátás alapja a nemzeti termék
4. nap Önellátás
5. nap Az élettér	A szabad letelepedés	A nemzeti vagyon növelésének kötelezettsége
6. nap Ki adja az iránymutatást?	Az EU-alapelvek	Szakrális alapú alkotmányosság

 

3. nap

Az áru és a szolgáltatások szabad áramlása - az önellátás alapja a nemzeti termék

 

Tőke vagy érték

 

Liberális-kapitalizmus	Szent Korona Értékrend
Az áru és a szolgáltatások szabad áramlása	Az önellátás alapja a nemzeti termék

 

 

I. Liberális-kapitalizmus: Az áru és a szolgáltatások szabad áramlása

 

Ahhoz, hogy az árú- és szolgáltatás szabad áramlásának hatását értékelni tudjuk, figyelembe kell venni az alábbiakat:

Világviszonylatban az igények és lehetőségek összhangja megbomlott, és ez az összhang hiány (diszharmónia) mesterséges és nem természetes. A potenciálisan visszafogott lehetőség-fejlődéssel (e miatt „fizetésképtelen a kereslet”) egyes földrészeken és országokban jelentős igény-kielégítetlenség jelentkezik (ennek legelborzasztóbb példája az, hogy évente több millió ember hal éhen). Ugyanakkor a lehetőség-monopóliumok jelentős termék-készletekkel és kihasználatlan szolgáltatás-kapacitással rendelkeznek.

Azért szükséges a természetes összhangot erőszakos intézkedéssel megtörni, hogy a lehetőség-monopóliummal az igénykielégítést „szabályozni” lehessen, vagyis minden állam rákényszerüljön arra, hogy - ha lakóssága természetes igényeit ki akarja egy minimális szinten elégíteni - lemondjon a lehetőségbiztosítás önállóságáról. Ha ez nem sikerül gazdasági eszközökkel, akkor jön a terrorisztikus eszköz: a fegyver, aminek bevetésére két esetben kerül sor: egyik eset az, amikor talál a világuralmat (globalizációt) „vezénylő” háttérhatalom elfogadható okot (ld. Szerbia-Koszovó konfliktus); a másik eset akkor következik be, ha nem talál (ld. Irak).

A cél az „áru és szolgáltatás szabad áramlásával” az, hogy világméretűvé tegye a háttérhatalom az emberek kiszolgáltatottságát, kitárva a kaput a „tőke szabad áramlása” előtt.

Ennek a célnak az eszköze a szerves egységként működő világ hagyományos munkamegosztásának felszámolása, a nemzeti önazonosság-tudat gyökereinek megsemmisítése. Ezek ugyanis lehetetlenné tennék annak a legaljasabb tervnek a végrehajtását, hogy a kiszolgáltatottság miatt választási lehetőségétől megfosztott emberek igényeiket olyan termékekkel és szolgáltatásokkal elégítsék ki, amelyek mérgezik testét, lebénítják tudatát és megfosztják lelki erejétől, amellyel ellen tudna állni az ellene elkövetett nemzetirtásnak (genocídiumnak).

 

1. Korlátozó rendelkezések

 

1.1     Áruforgalmi korlátozás tilalma

Az EUM 34. és 35. cikk megtilt a tagállamok közötti minden behozatalra vagy kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatású intézkedést.

1.2     Vállalkozások termelési- és értékesítési megállapodásának tilalma

Az EUM 101. cikk az alábbi tiltásokat tartalmazza:

(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:

a)    a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;

b)    a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;

c)    a piacok vagy a beszerzési források felosztása;

d)    egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;

e)    a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.

 

2.       Az árú-és szolgáltatás szabad áramlásának következményei

2.1     Támogatás, kvóta

Manipulálni lehet a lehetőség-kielégítést úgy, hogy az igény-fejlődés arra a szintre csökkenjen a gyarmatosított államokban, amely „szabályozható”.

          Ezt a következményt a támogatási- és kvóta-rendszerekkel érik el, a védzáradékokkal [EUM 114. cikk (10) bekezdés] és védintézkedésekkel (EUM 66. cikk) biztosítva ennek érvényesülését.

          A támogatás célja, hogy a tagállamokból elvont bevételek egy részét visszautalják, az EU által meghatározott célok megvalósítására. Magyarországon az elvonás és a visszaosztás éves egyenlege 2011-ben meghaladja a 5600 milliárd forintot. (Részletes bizonyítékok „Az EU-sarc” c. részben)

A támogatási rendszerekkel biztosítják, hogy a nemzeti vagyont képező, de a háttérhatalomba be nem olvadt (integrálódott) nemzeti vagyon (amíg van) ne tudjon érvényesülni, hogy ezen a területen is megvalósuljon a „tőke szabad áramlása”, vagyis a lehetőség-monopólium teljessé váljon. Erre szolgál a Lisszaboni Szerződés EUM 107. cikk (1) bekezdése:

„Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

 

2.2     Áruként határozza meg a nemzet fizikai egységét megjelenítő területet (termőföldet) és a nemzet személyi részét, az embereket.

          Ez a következmény megvalósítja a gyökereitől megfosztott, izolált, „Falanszter-fogaskerék” - a valamikori „ember” - alkatrészt, akinek pontosan az a feladata, mint a klasszikus rabszolgatartó államokban a rabszolgáknak: államuk gyarmat, önállóságuk nincs, fizikai egészségük csak addig érdekli a rabszolgatartót, amíg munkabírásuk a feltételeknek megfelelő.

      

II. Szent Korona Értékrend: Az önellátás alapja a nemzeti termék

 

       Az igények és lehetőség harmonikus fejlődésének alapja a természetes érdeksorrendiség. (A természetes érdeksorrendiség a harmóniát biztosítja, e miatt nem csak anyagi kategória. Tárgyalását azért tartom itt szükségesnek, mert az anyag-centrizmus megbontásával éri el a szakrális alkotmányosság célját: a Gondoskodó Állam megteremtését.)

       Ez a családok, települések, területi egységek szerint szerveződő (objektív) társadalmi csoportok szerves rendszert alkotó kapcsolatát jelenti egyrészt (amelyek érdekképviseletét a területi önigazgatás látja el), másrészt személyi jegyek (vallás, származás, kor, nem, foglalkozás) alapján történő érdekek érvényesítésének képviseletét, ezen (szubjektív) jegyek alapján szerveződő társadalmi csoportok önigazgatásán keresztül. Így alakul ki az azonos (lelki-, szellemi- és anyagi) élettérben élő népcsoport által létrehozott nemzet érdekeit képviselő és védelmező állam természetes képviseleti rendszere, amelynek jogalkotó, igazgató funkcióját a területi, míg az ellenőrző és kezdeményező funkcióját a személyi jegyek alapján szervezett képviseletek látják el. 

       Az áruk és szolgáltatások, mint lehetőség-biztosító eszközök előállítása és felhasználása a területi elv szerint történik, az ember egyéni tulajdonságai szerinti közreműködésével és igényei kielégítésére.

       Az alapvető életfeltételek (a napi szükségletek - pl. lelki-, szellemi- és testi egészségmegőrzés, nevelés, hagyományok ápolása, élelmezés) kielégítése általános jellemzőként egy család, település és terület önellátásával valósul meg, kivételes esetben más területekkel történő értékcsere útján.

       Az állandó jellegű életfeltételek (pl. lakás, energia- és kommunikációs ellátás, vízellátás, csatornázás, szállítás, közbiztonság, védelem) kielégítése általános jellemzőként települési, kivételesen állami szintű önellátási feladat.

       Az így, szerves egységként működő társadalom az igények és lehetőségek harmóniáját visszaállítja és biztosítja önmaga számára, nem egy generációra, hanem - a szakrális értékrend szerinti élettel - jövő-meghatározó jelleggel is.

És nem Európára, nem egy országra, nem egy embercsoportra, hanem az egész Földre és az egész emberiségre. 

A harmónia visszaállítása teremti meg annak a feltételét, hogy a lehetőségek monopolizálásától megszabadulva megszűnjék a kiváltságosok - kiszolgáltatottak örök feszültségére épülő diktatúra és felváltsa azt a kötelezettségek teljesítésével összhangban gyakorolt jogok demokráciája.

_______________________________

Gazdasági gondolkodási mód (paradigma) váltás

https://youtu.be/ZNxq3olIiyM

 

 

A Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott neoliberális diktátum és a Szent Korona Értékrend szabadság-őrző intézkedéseinek összehasonlítása

 

Felépítés

 

 

1. nap	Bevezetés
	Neoliberalizmus (a Lisszaboni Szerződés alapján)	Szent Korona Értékrend
2. nap Tulajdonlás és birtoklás	Négy liberális alapelv	Minden a Szent Korona tulajdona
3. nap Érdekérvényesülés	Kizárólagos hatáskörbe utalt területek	Minden magyar érték a magyar érdeket szolgálja
4. nap Önrendelkezés	A kizárólagos hatáskörrel megcsonkított önrendelkezés (szubszidiaritás)	Alulról épülő közszabadság
5. nap Kínálat – kereslet vagy igény – lehetőség	Tiltó rendelkezések	Kötelezettségek és jogok összhangja
6. nap Kozmopolitizmus vagy nemzeti önbecsülés	Kozmopolitizmus (világpolgárság)	Szent Korona tagság

 

 

3. nap

A kizárólagos hatáskörrel megcsonkított önrendelkezés - Alulról épülő közszabadság

 

Érdekérvényesülés

 

Neoliberalizmus (a Lisszaboni Szerződés alapján)	Szent Korona Értékrend
A kizárólagos hatáskörrel megcsonkított önrendelkezés (szubszidiaritás)	Alulról épülő közszabadság
A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. (EUSZ 5. cikk (3) bekezdés)	Magyarországon az érdekérvényesítés a korlátozás nélküli önkormányzatiság (szubszidiaritás) betartásán alapszik. Ez az alapja a népuralomnak (demokráciának) és a sorsközösség vállalásnak (szolidaritásnak). Ennek megfelelően nincs pártrendszer, az érdekérvényesítés a Szent Korona Önigazgatási rendszere szerint, a „Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról szóló” 2. főtörvény szerint történik. (Alaptörvény 2. § (3) bekezdés)