Miért nem érthető, ami érthető?

A konföderációval foglalkozó írásom címében lévő „remélem” szó optimizmusomat mutatja.

 

A napokban volt az írástudatlanság elleni küzdelem világnapja. Mondhatni véletlenül kerültek elém elemzések, tanulmányok ebből a témakörből. Véletlenek nincsenek, csak nem várt – pontosabban: törvényszerűségüket csak később felfedő - események.

Kíváncsi voltam arra, hogy miért nem érthető, amit magyar nyelven, logikusan összeszedett gondolatokba foglalva írok le. Az a baj, hogy kevés és ezért lényeges dolgokat homályban hagyó, vagy ennek ellentéte, hogy túl sok, ezért sokat markolok, és keveset fogok azzal, amit közzé teszek?

 

Gondoltam, néhány oldal elolvasásával rájövök a titokra. Nem így történt.

Áttanulmányoztam az elemző táblázatokat, és azt találtam, hogy a matematika, a szövegértés és az általános természettudományos kérdések sok emberben sötét foltot jelentenek, ezért okfejtő olvasásba kezdtem.

Magyarországon – éppúgy, ahogyan a vizsgált 34 OECD-országban és 31, ezen kívüli, ún. „partnerországban” - a funkcionális analfabéták a népesség közel egyharmadát teszik ki. Az mutatja leginkább, hogy a megdöbbentő mértékű tudatlanság valaminek a következménye, hogy a – funkcionális analfabéták közé nem tartozó - diplomások szakterületükön kívüli szövegértési képessége azonos egy közepes képességű 8 éves gyermekével. Kíváncsi voltam a valódi miért-re, vagyis az okra.

 

Az olvasott anyagokban szereplő szakbarbárság, családi igénytelenség, internet-kórság, idegen nyelvekből átvett szavak dominanciája, a könyvből-olvasás tudatba vésődésének hiánya mind-mind következmény.

 

A következmények eredetének elemzésével arra a következtetésre jutottam, hogy a funkcionális analfabétizmus a föderatív gondolkodási mód következménye, mert az „államok, nemzetek feletti érdekérvényesítés” paradigmájának nem csupán anyagi következménye van, hanem kihat tudatunkra, mindennapi kapcsolatainkra, igényeink minőségének alakulására, értékítéletünkre, egyszóval mindennapjainkba fészkelte be magát, kiszorítva „a normális emberi létről szóló tanítás” hatását – ahogyan azt Hamvas Béla a kereszténység meghatározásaként leírta.

 

„A normális emberi létről szóló tanítás” alapját a szkíták fogalmazták meg eképpen: „Legnagyobb értékünk a fentről kapott Tudás és a Szabadság kettős egysége” (Hérodotosz „Történelem” VII. kötet).

Nemcsak a Tudás és a Szabadság kettős egységét törte meg az elmúlt ezerkétszáz év, de ezek értelmét el is torzította.

Tudásnak az anyagi világ eseményeiből levont következtetéseket nevezik, ahol az anyagtalan (Lélek Fénye által közvetített) tudásnak nincs szerepe.

Szabadságon szolgaságot értenek, és azért harcolnak a szolgák, hogy a köréjük vont karantén-kerítés beszűkített látókörükön kívülre kerüljön.

 

Volt egy - számomra meghatározó - könyvcserém. 2009-ben egy rendezvényen nyomtatott könyvet (nem könyv-linket!) cseréltünk Varga Csabával (Istenem, már két éve nincs közöttünk!). Sejtelmes-tiszta mosollyal mondta: „Jó cserét csináltam. Én kaptam többet. Sokat fogok tanulni könyvedből.” Akkor még nem tudtam, mennyire nem udvarias álszerénység volt válaszom: „Azt hiszem, fordítva igaz az, amit mondtál.”

Amit adtam az „Új Világtörténelmi Korszak paradigmája a Szent Korona”, amit kaptam: „Szavaink a múltból”.

Varga Csabát a világ 15 meghatározó filmese között tartják számon (és ennek megfelelő díjakat kapott), de szerintem matematikusként és nyelvészként érdemes elsősorban életmű-díjra. Következetes logikával állította fel a nyelvi azonosság meghatározásának hét kritériumát, történeti feltárások eredményeiből levezette a magyar nyelv ősiségét, és ennek gyakorlati bizonyítékaként állította össze a nekem csereként adott, soknyelvű, sajátos szótárat.

 

Varga Csaba munkáin keresztül jöttem rá a magyar nyelv nyelvészeten túlmutató jelentőségére.

Az anyagtalan és anyagi egységet közvetítik a magyar szavak.

A magyar nyelv szavai, szógyökei – ennek megfelelően – érzelmet és értelmet fejeznek ki, ezért vették át más nyelvek a magyar szavakat.

Arra kell ráébrednünk, hogy szavaink sajátos átadás-átvétellel kerültek vissza nyelvünkbe: vagy felismerhetően átalakított formában, de más értelemmel, vagy más formában, de az eredeti értelemre visszautaló kifejezéssel.

 

Három kifejezés tartalmi átalakulása (érzelmi, értelmi értékének elvesztése) jelenti a lényegi különbséget a nyugati- és az ősi civilizáció gondolkodási mód mintája (paradigmája) között:

 

1.  Az élettér és az ember Teremtő által meghatározott természetes egységét fejezi ki a Szent Korona, a Magyar Biblia szavaival: „A Teremtő a Szent Koronát az ember fejére tette, hogy a Lélek Fénye azon keresztül uralja és formálja az anyagot”). Erre, „Paralel Biblia” megnevezéssel, mint a Jézusi tanítás alapjára hivatkozott XXIII. János a II. Vatikáni zsinat megnyitóbeszédében és a „Penitentiam agere” kezdetű enciklikában 1962-ben.

     Ez azonos azzal az Isteni Iránymutatással, amelyre Apó, a Nemzet táltosa hivatkozott 1920-ban Istenszékén Wass Albertnek („A hagyaték”: „az Úr szavát a próféta kőbe véste Úr városában”). Csak emlékeztetőül: a Kr.e. 4000-ben, ragozós arámi nyelven (amely szógyökeit a ma beszélt magyar nyelv 60 %-ban tartalmazza) vésett Magyar Bibliát (Paralel Bibliát) Kramer 1954-ben fedezte fel Mezopotámiában, Úr városában, tehát Apó hivatkozása után 34 évvel).

     Ezt fogalmazta meg Kmetty János Közjogi tankönyvében az 1920-es években a következők szerint: „a Szent Korona Országa két részből áll: a területből és az emberből”.

    

Az élettér és az ember kettős egysége – mint két-kiterjedésű (kétdimenziós) táblázat - matematikai formaként, mátrixként, is értelmezhető.

 

1970-ben vált általánosan ismertté és használttá a „mátrix” kifejezés, Paul Samuelsen dinamikus és statikus elemek kapcsolatát elemző (Nobel-díjra érdemesített) tanulmánya alapján. 

A samuelseni mátrix a lehetőséget biztosító élettér, mint statikus elem irányítását (a lehetőség felhasználását) jelentő dinamikus elemként a titkos szuperszervezetet jelöli meg, annak multinacionális cégeket és bankokat tartalmazó részeivel. Ezzel kialakul a falanszter-rendszer, amelyben az ember nem igény-meghatározó személyiség, hanem kiszolgáltatott alkatrész.

 

Így került vissza az élettér és az ember Teremtő által meghatározott természetes egységét kifejező Szent Korona a magyar nyelvbe mátrixként, az eredetivel ellentétes értelmezéssel.

 

És most mit értünk Szent Koronán? Bálványt, amit ködösített szakrális erővel ruháznak fel.

 

Enyhén szólva sajátos, hogy mi mátrixról beszélünk, de úgy, hogy annak eredeti, matematikai értelmét sem ismerjük, és három, meg több dimenziós mátrixról is beszélünk, valami, bizonytalan tartalmú, de kétségtelenül áldást hozó eszközként. Gunyoros vagyok? Igen.

Ugyancsak sajátos, hogy visszavedlettünk bálványimádóvá, átadva a felelősséget a Szent Koronának, miközben azok, akik samuelseni mátrix-szá alázták, tudják, hogy az eredeti értelmezés felfedése számukra végzetes (Barroso: „A Szent Korona a legveszélyesebb szélsőség a nyugati civilizációra.”) Saját kincsünket hamisítjuk, miközben az menthet meg minket? Igen. Ez a következménye a lelki- és szellemi funkcionális analfabétizmusunknak.

 

A Szent Korona samuelseni mátrix-szá alázásának következményeit ld. „Kiút a válságból – a föderatív Európai Unió átalakulása Európai Konföderációvá” c. tanulmány 14-22. oldalán olvashatod részletesen.

 

2.  Tőke az élettér és az ember kapcsolatát határozza meg.

 

Csakhogy

 

-    a mai (angol capital-ból – és nem annak forrását jelentő latin caput-ból - fordított) értelmezés szerint a termelési folyamatban használt anyagi javak gyűjtőfogalmát jelenti, így a samuelseni mátrixelmélet szerint az irányítás eszköze, míg

 

-    a szó átadása-átvétele értelemtorzító hatásának kiszűrésével visszakapjuk a magyar szó eredeti értelmét: a (valószínűleg arámi eredetű) latin „caput” szó forrást, eredetet jelent, az ennek megfelelőjeként használt tőke tehát valaminek a töve, eredete. Az ebből kiinduló, természetes mátrix-értelmezés szerint visszakapjuk az azonosságot a Szent Korona és az Iránymutatás töve (tőkéje) között.

 

A tőke három egymásra épülő része (eszmei, társadalmi és politikai) további kifejezés-értelmezésekkel nyeri el valódi értelmét. Ezt a továbbgondolást tartalmazza „A „tőke” kifejezés ősi civilizáció szerinti, eredetet visszahozó értelmezése” c. tanulmány.

 

3.  Az élettér és az ember kapcsolatát meghatározó szövetség formáját (föderáció vagy konföderáció) az eszmei tőke - Iránymutatás (Értékrend) - határozza meg.

     A föderáció az alapkifejezés, amely eredete a latin foedus (foederatus) szó és szövetséget jelent. (Az ékezetet nem ismerő nyelvek írják federacio-nak).

     Mindkét (nyugati és ősi) civilizáció működési alapjaként a Teremtő és az Ember szövetségét határozza meg.

     A nyugati civilizáció gyűlöletkeltéssel megosztó és gyűlölettel gyilkoló istenképet követ a zsidó és a zsidókeresztény vallásokon keresztül. Ezért a kiválasztottság-kirekesztettség elve szerint felülről leoszt, a nemzetek és államok fölötti értékérvényesítéssel.

 

Ezzel szemben az ősi civilizáció a Jézus mintája szerinti szerető istenképet határozza meg Iránymutatásként. Ennek megfelelően a közszabadság érvényesítésével alulról épít, a nemzetek és államok érdekeit összehangolja.

 

Emlékeztetőül: a Tóra (Ószövetség) és a tiszta kereszténység (Jézusi Tanítás) istenképe egymással szemben áll. A gójok Saulus Rómaiaknak írt levele szerinti „fogadott gyermeksége” az „édesgyermek” zsidósággal szemben, meghatározza a szövetség értelmezését, ezért a nyugati civilizáció eszmei tőkéjét a Jahvéval, az ősi civilizációét pedig az Istennel kötött szerződés adja.

      

Ennek kifejtése, elemzése közben írom ezeket a sorokat, ezért gondolataimat a most félbehagyott önálló írásban folytatom, azzal a reménnyel, hogy az alapkifejezések – Varga Csaba munkájával megalapozott - értelmezése csökkenti a Tudás Népe, a magyarság ezerkétszáz éves lélek- és agymosással funkcionális analfabétizmusba alázottságát.

 

Ehhez kérem minden magyar számára a Magyarok Istenének erőt, megvilágosodást és kitartást adó kegyelmét.

 

Kelt Szegeden, Földanya havának 10. napján.

dr. Halász József