Továbbá, véleményem szerint, a terrorizmus minden megnyilvánulását el kell pusztítani

1.  A gázai népirtás megfékezésének és az ismételt népirtásnak egyedüli módja Izrael móresre tanítása fegyverrel, mert - Lieberman egy szavát átértelmezve: "normális fejlett világ nem működhet egy terrorszervezet döntéseinek függvényében".

Azonnali teendő:

-    Irán példájának követése, a Gázában – és az 1967-ben elrabolt többi területen - önvédelmi harcot folytatók felfegyverzésével, és Izrael USA által felfegyverzésének megakadályozása,

-    Izrael fegyverrel történő rákényszerítése a terrorháború befejezésére a nemzetközi szervezetek (elsőként az EU) részéről, az azt kiváltó ok végleges megszüntetésére olyan paradigmával, amely biztosítja az államok és nemzetek társadalmi, nemzetiségi, gazdasági és védelmi érdekérvényesítések összehangolását.

Jövőt biztosító teendő:    

Megfékezni a Cionista Világ-gyarmatbirodalom kialakulását a konföderatív paradigma alkalmazásával, vagy azzal, hogy az államokban az államalapító és államalkotó őshonos nemzetek gyakorolják kizárólagosan a hatalmat, valamint az élettér tulajdonlási- és a birtoklási jogát.

2.  A hidegháború mindkét pólusa igyekszik gazdasági alapot biztosítani a másik pólustól megszerzett lehetőségekkel, az emberek legalapvetőbb joga, az élethez való jog semmibevételével.

A megszerzett lehetőségek megtartásának feltételei is lényeges szempontot képeznek a gazdasági alapokat biztosító tárgyalásokon. A diktatúra jellegéből adódóan a felek most sem beszélnek nyíltan, titkos tárgyalásokat folytatnak azok mögött és azok érdekeinek semmibe vételével, akiknek a sorsáról döntenek.  

A „fölülről döntésnek” természetes következménye az államok és nemzetek érdekeinek összehangolására irányuló törekvés, aminek jelei nemcsak Ukrajnában, hanem az USA-ban, Németországban és Oroszországban is mutatkoznak, a föderatív államszerkezetet megszüntető folyamat elindulásával, aminek eredménye nyilvánvalóan a föderatív állam szétesése és/vagy konföderációvá alakulása. Ennek törvényszerű következményeként az EU-ban is elindult ugyanez a folyamat, egyelőre az európai polgárok akaratnyilvánításával, amit a bürokratikus szervezet még nem követ.

A föderációból konföderációvá átalakulást elősegíti a BRICS országok szövetsége, amely a pénzalapú kereskedelem értékalapú cserévé változtatását jelenti. A paradigmaváltás a liberális-kapitalista gazdasági rendszer átalakulását jelenti, ezért kemény választás előtt állnak azok a BRICS államok (Brazília, Oroszország, India és Dél-Afrika), amelyek vagy tagjai a másik pólus gazdasági alapját képező TTIP-nek (Transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség), vagy kezdeményezték csatlakozásukat.

3.  Orbán Viktor politikája egy országon belül mutatja meg az átalakulás folyamatát.

Az „illiberális” fogalom értelmezésének a hiánya nem véletlen. Orbán Viktor ugyanazon dilemma előtt áll, mint azok a BRICS államok, amelyek a TTIP felé is közelednek. Úgy akarja a föderatív paradigma által kiváltott válság következményét megszüntetni, hogy az okot változatlanul hagyja.

Ez a politika a két világháború közötti időszak gazdaságpolitikájának restaurációja.

Ezt jelenti a magyar gazdaság „idegenektől mentesítése” úgy, hogy fenntartja a multinacionális cégek „stratégiai partnerségét”, a földbirtoklásban a nagybirtokrendszert, a kínálat-monopóliumot támogató bankrendszert, így az „illiberális” politika társadalmi hatása is ugyanaz lesz, mint 1921-től a Horthy-rendszerben volt.

Horthy Miklós meggátolta, hogy Trianon hatására a magyarság elvérezzen, az 1920-ban hozott törvények megalapozták a magyarság Géza előtti hagyományaihoz visszatérését. A következő években – elsősorban az ezeregyszáz éves társadalmi megosztottság következményeként és a megosztottság fenntartásában érdekelt csoportok hatására – letért az önmaga által kijelölt útról. Ennek következtében „másfél millió koldus országa lettünk”, „kitántorgott kétmillió hazánkfia”.

Orbán Viktor Horthy Miklóssal ellentétes tevékenységet folytatott mindaddig, amíg az általa is okozott helyzet folytathatatlanná nem vált (megismétlődött a Trianin-szindróma), majd ekkor veszi át Horthy 1921-től mutatott szerepét.

Orbán Viktor támogatta Magyarország kifosztását, közreműködött abban, hogy a négy liberális alapelvvel kiszolgáltatottá vált Hazánk. Két és fél millió koldus országa lettünk, kitántorgott közel egymillió hazánkfia. Ebben a helyzetben hirdeti meg a legyengült Horthy-politikát, ami kárainkat nem enyhíti, hanem fokozza.

Fenntartja a „kínálat által manipulált kereslet” szemléletet, de a kínálat-monopóliumot magyar állampolgárságú emberek kezébe adja, ezzel a magyar társadalom 92 %-a kiszolgáltatott marad. Nem „idegeneknek” leszünk kiszolgáltatottjai, hanem a Haza - jelenlegi állampolgársági törvény szerinti - fiainak. Óriási különbség! Vagy nem?

Azt akarom elérni az Orbán Viktorral folytatott, államszerveződési minta kialakítására szolgáló érvütköztetésen, hogy a felülről leosztó, föderális „kínálat által manipulált kereslet” és az alulról felépülő, konföderális „igények és lehetőségek összehangolása” paradigma közötti különbség mindenki számára egyértelmű legyen és érthetővé váljon mindennapjainkra életünkre gyakorolt hatása.

Mivel Miniszterelnök úr nem szorgalmazza ennek a vitának a létrejöttét, kérem azokat, akik ezzel egyetértenek, aláírásukkal támogassanak.