A Nemzet egysége kell és nem a megosztó szervezeteké
Szembe kell nézni a tényekkel: egység a „nemzeti” oldalon nem jöhet létre. Téves lenne azt hinni, hogy a „bal-liberális” oldalon létrejön, még akkor is, ha most egy választási kényszer-szövetséget rájuk erőltetett a gazda, hogy ne folytatódjék egy orbáni – „eszement konföderalizmust követelő” - pimaszkodás az egyharmados párttámogatással elért kétharmados parlamenti többséggel. (A Brüsszelben elterjedt „eszement” jelző jogos, mert Orbán olyan látszat-rendszert vázol fel, amely föderatív és konföderatív elemeket egyaránt tartalmaz – logikátlanul, alapvető rendszerösszefüggések tiszteletben tartása nélkül.)
Az egységteremtés lehetetlenségének oka egyértelmű: egyrészt az egók ereje, másrészt az a lelki, szellemi tisztátalanság, amit az elmúlt ezeregyszáz (és nem 500) év - a Géza óta diktatúrában eltelt idő - ránk kényszerített a zsidókereszténységgel és a nyugati civilizáció kozmopolita (leánykori nevén: internacionalista) alapfelfogásával.
Végtelenül leegyszerűsíthető a képlet az Alaptörvénynek nevezett Liberális Diktátum hatályba lépése után, amely de iure visszahelyezte hatályába az „Ezeréves történeti alkotmányt” és ezzel a Szent Korona Tan által közvetített értékrendet, amely a szabadságot a kiválasztottak szabadosságaként, a kirekesztettek jognélküliségeként, elnyomásaként fogalmazza meg (ld. Aranybulla).
Az Alaptörvény a tanúsága annak, hogy nincs alapvető (kibékíthetetlen, antagonisztikus) ellentét a diktatúra két változata - a szocialista-kommunista és a liberális-kapitalista – között, ahogyan Bibó István tökéletesen bizonyította. A parlamenti pártok egységesek voltak az Alaptörvény lényeget meghatározó kérdésekben (szabadságunk eladásában de iure, vagy de facto - ld. Jobbik gazdaságpolitikája), abban különböztek mindössze, hogy a koncból ki marhassa ki a legnagyobb részt.
Csak idő kérdése, hogy mikor ismerik be a „földmozgalmárok”, hogy a magyar földet nem földtörvény, hanem az EU-csatlakozás (és ennek következménye, a Lisszaboni Szerződés) vette el a magyaroktól.
És az is csak idő kérdése, hogy mikor ismerik be a „történeti alkotmányosság visszaállításáért” küzdők, hogy okafogyottá vált küzdelmük, mert a Szent Korona Tan eszmeisége (benne az idegenek hatalomgyakorlási, tulajdonlási és birtoklási jogának legalizálása) már alkotmányos alapelv.
A 2014-es választásokon a - megszorítás nélkül kiterjesztő állampolgársági törvény következében idegenekkel felhígított (természetesen, nem a határon túli magyarokra gondolok) - magyar választók a magyarság jövőjéről döntenek.
A világválság utolsó idejét éli – bár ennek ellenkezőjét igyekszik a hatalom a média segítségével érzékeltetni. 2018-ig törvényszerűen alapvető változás következik be. A 2014-es választások tétje az, hogy megmarad-e a magyarságnak a lehetősége arra, hogy értékeit megőrizze, és azzal beteljesítse küldetését, a mintaadást az emberi életre.
Ez jelenti most a mi történelmi felelősségünket.
Ezért nem az egységet eddig is gondosan kerülő (és ezzel létük célját, a megosztást bizonyító) szervezeteket, hanem a magyar embereket szólítom egységbe, az egyetlen lehetőség, a Szent Korona Értékrend iránymutatását és irányelveit gyakorlattá tevő Gondoskodó Magyarország újjáteremtésére.
Nincs idő az impotens szócséplésre, nincs idő arra, hogy most ötleteléssel ígéretlistaként 12, 24, akárhány pontokat állítsunk össze, annak hátterét adó rendszer megléte nélkül. És nem lehet a magyarok nyakába ültetni önjelölt vezéreket.
Vitázni sincs idő.
Azokat várom Dobogókőre Nagyboldogasszony napján, akik elfogadják az Isteni Iránymutatást, annak irányelveit, akik elfogadják, hogy alulról kell felépíteni a tiszta ősi értékeinkből indulva az Új, mindenkiről Gondoskodó Magyarországot, és akik elfogadják, hogy nincs kijelölt vezető, a kiválasztásért mintát adva dolgozni kell, és rábízzák a Magyar Népre azt a döntést, amivel az iránymutatást közvetítőket és a végrehajtást meghatározókat megbízzák.
A nyugati civilizáció most megbukó rendszerét a saját fegyverével kell legyőzni. Ha azt mondják, hogy az ő játékszabályaik szerinti választásokon lehet a hatalmat békésen átvenni, akkor vegyünk részt a választásokon. Ha azt mondják, ehhez párttá kell alakulni, akkor alakuljunk párttá, de mi határozzuk meg ennek a pártnak a célját, eszközeit nem a megosztó pártrendszer, hanem a közszabadság elvei alapján.
A pártok a többi párt elleni gyűlölettel vértezik fel zsoldosaikat, mi a szeretetet közvetítő Isteni Igazságot adjuk az igaz magyar emberek kezébe.
Ők pártkatonákat küldenek az emberek meggyőzésére, mi a Magyar Küldetést teljesítő hazafiakat.
Ők alap nélküli ígéretlistákat készítenek, ami teljesítésére nem vállalnak kötelezettséget, a „szabad mandátum” mögé bújva, mi a Gondoskodó Magyarország programot adjuk, és ezt fogjuk teljesíteni, vállalva az attól való eltérés következményét, az erkölcsi, anyagi és egzisztenciális bukást jelentő visszahívást.
Ők a parlamentbe kerüléssel egyéni érdekeiket akarják érvényesíteni, mi csak akkor szerveződünk párttá, ha megkapjuk a magyar emberektől a bizalmat arra, hogy újjáteremtsük a Gondoskodó Magyarországot.
Dobogókőn Nagyboldogasszony napján azokat várom, akik szeretettel terjesztik az Isteni Igazságot, akik a Magyar Küldetés teljesítésére felkészültek, akik hisznek Magyarország újjáteremtésében, és hitük adta nyitottsággal, elkötelezettséggel létrehozzák a Nemzet Egységét.
Kelt Szegeden, 2013. Új Kenyér havának 9. napján
Árpád sarja, Halász József