A „tőke” kifejezés ősi civilizáció szerinti, eredetet visszahozó értelmezése
A „tőke” kifejezés ősi civilizáció szerinti, eredetet visszahozó értelmezése
A nyugati civilizáció paradigmáját követő hivatalos tudomány művelőinek rá kellett jönniük arra, hogy a lényeges fogalmak anyagi értelmezésével nem lehet a föderatív rendszerből eredő hátrányos következményeket orvosolni, ezért „feloldják” az anyagi értelmezést az okból eredő általános következmények ál-rendszerbe csoportosításával.
I. Föderatív értelmezés
Ez a sors érte el a tőke fogalmát is, amelyet eddig a termelési folyamatban használt anyagi javak gyűjtőfogalmaként használtak[i].
A föderatív (át)értelmezés szerint a „tőke” több összetevőből álló része a kínálat monopóliumot szolgáló termelési folyamatnak[ii], irányítási és vezetési (társadalmi tőke, politikai tőke) elemekkel kiegészülve. Jellemzője ennek az átértelmezésnek a föderális társadalmi-gazdasági szabályozás-értelmezés, mely szerint az uralkodó paradigmát közvetítő személy és nem a társadalmi együttélésből eredő döntési helyzet a folyamatindító[iii].
A nyugati civilizáció paradigmája alapján a tőke fogalmának az ősi civilizációhoz leginkább közelítő meghatározását Fáy Árpád fogalmazza meg, a „gazdasági”- és a „gazdaságpolitikai” tőke fogalmának megkülönböztetésével:
„Tőke 4 - a gazdaságpolitika tőke fogalma. Ez erkölcs és gazdasági struktúra kapcsolatát tartalmazó fogalmi rendszerben található, a gazdaságpolitikai cselekvés világába tartozik. Főleg leíró jelleggel „használatos ma” a kialakult viszonyokat jellemezve.
Hagyományából következően nem operatív fogalom, illetőleg sajátosan nem a népnek elkötelezett állam felelősségét, kötelességét tárgyalják vele (egyelőre).”[iv]
II. Konföderatív értelmezés
1. Alapértelmezés (eszmei tőke)
Éppúgy, ahogyan a következmények orvoslása az ok megszűntetése nélkül törvényszerűen nem jelent végleges megoldást, az eredeti értelmezés visszaállítása helyett az eredeti értelmüktől megfosztott fogalmak változtatása sem lehet eredményes.
A magyar „tőke” kifejezéssel a nyugati civilizáció az latin nyelvből átvett („caput”) angol „capital” szót azonosítja. A „capital” angol kifejezés közgazdasági jelentése (amit a magyar „tőke” kifejezés alatt általánosan értenek): anyagi törzsvagyon.
Ez az azonosítás - egyszerűen szólva - hamis.
A magyar „tőke” kifejezés gyöke a „tő”, ami valaminek az eredetét, gyökerét (tövét, tőjét) jelöli.
A magyar „tőke” kifejezés latin megfelelője (nem angol közvetítéssel) a „caput”[v] szó, amely jelentései mind a magyar szó értelmére mutatnak, vagyis valaminek a tövét, eredetét, gyökerét jelentik.
2. Társadalmi tőke
Értelmezzük a „társadalom” kifejezést: társad az elemek között, vagyis minden élő és élettelen teremtmény, akik és amelyek azonos tőkéjük (tövük, eredetük) alapján együvé tartoznak.
Vagyis a „társadalmi tőke” az azonos eredetű teremtmények közössége, amelyben a társadalmi kapcsolatokat a mindennapi élet eseményei határozzák meg.
A társadalomban élő emberek életterük élő és élettelen lehetőségeivel elégítik ki igényeiket.
A társadalmi tőke ezt az eredendő összhangot fejezi ki.
- Politikai tőke
A politika görög[vi] kifejezés, amely latin[vii] áttétellel vált nemzetközi kifejezéssé és alapértelmezésben közéletet jelent.
A szó alapja a görög polisz[viii] kifejezés, amely megfelelője a magyar nyelvben: városállam.
A görög kultúra kialakulása erősen köthető a hivatalos történelemtudomány szerint is az „indoeurópai” kultúrához, amelyet „mükénei” kultúrának neveznek. Úgy tartják, hogy ennek felbomlása (Kr. e. XV. sz.) után az onnan vándoroltak (menekültek) hozták létre saját hagyományaik átmentésével a városállamokat, amelyek görög neve (polis) egyértelműen a mükénei kultúrából ismert pilis szóból ered.
A mükénei kultúra eredetének vizsgálatakor azt lehet megállapítani, hogy azt időrendben megelőzte az ugyancsak indoeurópai kultúrából táplálkozó, Kr.e. 4000-re tehető „mezopotámiai” kultúra (ez az ősi civilizáció), amit – egyre több bizonyítékkal alátámasztva – szkíta kultúrának is neveznek (ezt az összefüggést a hivatalos történelemtudomány szemérmesen elhallgatja). A mezopotámiai pilisek rendszere is felbomlott, ugyanazon nép támadása miatt, amely kétezer évvel később Mükénét is lerombolta) és az onnan menekülők „hazaindultak” egy rövidebb és egy hosszabb úton. A rövidebb út a Peloponnézosz félszigeten keresztül vezetett (mükénei kultúra), a hosszabb Közép-Ázsián (Szkítaföld – a mai Újgurea).
A fenti rövid áttekintéshez két megjegyzés kívánkozik.
- A mezopotámiai, mükénei és görög társadalmi, gazdasági rendszer alapja az alulról szerveződéssel megvalósított összehangolt önellátás volt. A családok, nemzetségek alkotta „palotagazdaságok” az összehangolt önellátás alapszintjét jelentő településekbe („pilisekbe” – mai jelentése: fejtető, latin változata: tozura) szerveződtek, amelyek a társadalom minden tagjának igényeit és lehetőségeit összehangoló, érdekeiket és értékeiket védő és őrző államokat alkottak (erre utal a „politia” latin szó).
A közélet (politika) ebben a rendszerben minden ember jogait határozta meg, az általa teljesített kötelezettségekkel összhangban. Az akaratnyilvánítás (ezen belül az elöljárók kiválasztása) a jog és kötelezettség egységében szabad és nyilvános volt.
A politikai tőkét tehát a természetes eredet közéletet meghatározó iránymutatásának elfogadása és alkalmazása jelenteti.
- Történelmi természetes bizonyosság (evidencia), hogy a mezopotámiai kultúra alapja Európában található (innen hatott át a mükénei kultúrára).
A mezopotámiai kultúra (az ősi civilizáció) a Tigris és az Eufrátesz folyamközében alakult ki. Értelemszerű, hogy Európának egy folyamközi része ennek a kultúrának a forrása. Ez pedig a Duna-Tisza folyamköze által éltetett Kárpát-medence.
Bizonyított tény, hogy Kr. e. több tízezer évvel létezett a pilisek hierarchiája a Kárpát-medencében, méghozzá úgy, hogy a Föld, mint élő szervezet összehangolt önellátáson keresztül működő szerves egységét mintázta. Itt található egy földrajzi helyen a központi Pilis, összpontosítva a két legfontosabb szervet: a koronaközpontot (koronacsakrát – a Föld tőkéjét, vagyis tövét, eszmei eredetét), amely a közvetlen kapcsolatot teremti meg a Teremtő (és iránymutató) és a földi társadalom között, valamint a szívközpontot (szívcsakrát – társadalmi és politikai tőkét), amely az iránymutatás alapján szerves egységként működteti a Földet[ix].
A korona iránymutatása a Kárpát-medencei folyamközben élő társadalom számára természetes volt (éppúgy, ahogy Kr. e. 350-be a Szkíták földjén), mert minden ember genetikai ereje közvetítette a természetes értékrendet. Nem kellett leírni, mindennapjaink minden anyagtalan és anyagi tettében benne élt.
Mintaadóként mentünk Mezopotámiába (hivatalos történelemtudományi kifejezéssel: indoeurópaiként).
Az itt élő emberekkel együtt társadalmat teremtettünk, saját kultúránk mintájára.
Azért, hogy a korona lényege, iránymutató jellege azok számára is megismerhető, elfogadható és megvalósítható legyen egy ember (próféta) „Úr városában kőbe véste az Úr szavát”[x]: „A Teremtő a Szent Koronát az ember fejére tette, hogy azon keresztül a Lélek Fénye uralja és formálja az anyagot”[xi].
Az ősi civilizáció szerinti konföderatív (nemzeti érdekérvényesítést összehangoló) tőke (töve) fogalom részeinek kapcsolatrendszere:
Kelt Szegeden, 2014. Napisten havának 24. napján.
dr. Halász József
[i] Tőkén a hosszabb időre befektetethető pénzt, anyagi és szellemi javakat értjük. A klasszikus közgazdaságtan szerint a tőke az alapvető termelési tényezők egyike, ami vállalkozás elindításához és fenntartásához szükséges. Tehát a tőke a termelési folyamatban használt javak ("capital goods") gyűjtőfogalma. A szó eredete. A tőke angol elnevezése a capital latin eredetű, a capitalis szóból mely jelentése fej. A tőke szerepe a gazdaságban. A tőke a szabad piacgazdaságok működését lehetővé tevő elem. A kapitalista gazdaságok növekedését a tőke áramlást kezelő bankrendszer biztosítja, amely a gazdaság megtakarításainak összegyűjtésével fedezik az újabb és újabb befektetéseket. A tőke felhalmozódással a befektetések aktivá teszik a tőkét, ideális esetben megtérülő termelő eszközzé válik.
(https://www.kislexikon.hu/toke4.html)
[ii] Társadalmi tőke: „Ha a racionális döntések elméletét vesszük, amiben minden egyes cselekvő bizonyos erőforrásokat és érdekeket irányít bizonyos erőforrásokban vagy eseményekben, a társadalmi tőke egyfajta erőforrás lesz, ami a cselekvő rendelkezésére áll.” (Coleman 1988, 98)
(Társadalmi tőke elméletek - https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0050_05_politika_3/ch10s04.html)
[iii] Egyének és társadalmi csoportok szignifikánsan különböznek a politikai részvételük mértékében, és az is elmondható, hogy ennek a legfontosabb eredménye az, hogy ki mit kap meg a kormánytól. Számtalan kutatás mutatta már ki az erős szálakat a társadalmi – gazdasági státusz (SES – foglalkozás, jövedelem, iskolázottság) és az állampolgári politikai participáció (részvétel) között. (Verba, Burns, Schlozman 2003)
…
A politikai tőke, mint a társadalmi tőke szintén az emberek közötti kapcsolatokon alapul. Szintén önkéntes szervezeti tagságon keresztül szerezhető meg, mint a társadalmi tőke, beleértve a szociális és egyházi szervezeteket, de csak akkor, ha ezek a szervezetek szintén belefolynak politikai tevékenységbe.
Valószínű, hogy a politikai tőke a társadalmi tőkétől függetlenül is megszerezhető, például sok szervezet használja meglévő társadalmi tőkéjét politikai tőke megszerzésre.
(A társadalmi és a politikai tőke különbségei - https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0050_05_politika_3/ch10s05.html
[iv] A „tőke” fogalmai és definíciós vonatkoztatási rendszerei - https://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/4_toke_fogalom_2007_jan.htm
[v] caput, itis, n = 1. emberi vagy állati fej, maga az ember, 2. fej, csúcs, forrás, eredet, 3. élet, lét, személyi és polgári jog, 4. feje, vezére valaminek, főrésze, főpontja, főhelye, lényege valaminek
(Burián János: Latin-magyar szótár – átdolgozott 1941, 126. oldal)
[vi] A politika kifejezés az ókori görög polisz névből ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Politika
[vii] politia ae, acc. an, f (gör) = állam, -szervezet, -igazgatás,
politicus, a, um, (gör) = az államot illető, államtudományi
(Burián János: Latin-magyar szótár – átdolgozott 1941, 603. oldal)
[viii] A polisz (πολις) – többes számban: poleisz (πολεις) – ókori görög város vagy városállam. A poliszok kora a mükénéi civilizáció felbomlása, a görög sötét kor után alakult ki, amikor a görögök a mükénéi központokból szétvándoroltak (lásd dór vándorlás) és benépesítették az addig gyérebben lakott vidékeket is. Maga a polisz szó régi indoeurópai örökség, rokonai az óind pur ("erőd, város"), litván pilis, lett pils ("erőd, vár"), azaz a görögben is eredetileg „várat” jelenthetett.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Polisz
[ix] A Pilis, mint összefoglaló név nem a szívre, hanem a fejre utal. A pilis szó megfelelője a tonzúra, vagyis fejtető.
A Pilisen belül, ha én egy élő működést vizsgálok, akkor a két legfontosabb központ érhető nyomon. Az egyik a szívformán és a dobogáson keresztül a szívcsakra, a másik a legmagasabb szintű működésre utaló jelentés a koronacsakra. És ha rádöbbenünk arra, hogy a Föld két legfontosabb energetikai központja a Kárpát-medencében, sőt a Pilisben található, akkor nem csak a magyarság számára, hanem az egész emberiség számára létkérdés, hogy mi módon tudom, vagy nem tudom a Pilist működtetni.
(Királyi Dobogó – beszélgetés Szántai Lajossal - https://www.magtudin.org/Kiralyi%20dobogo.htm)
[x] Wass Albert: A hagyaték (részlet) - https://nemzetiegyseg.com/wassalbert_hagyatekreszlet.docx
[xi] Magyar (Kramer: Paralel) Biblia - https://nemzetiegyseg.com/MAGYARBIBLIA.pdf