Az a kérdés, hogy hatályban van-e az Aranybulla?

 

https://youtu.be/Mi3QNmThyz8

 

Röviden: nincs.

 

Tejfalussy András felkért, hogy néhány kérdésre adjak választ egy videón, a HUNTV számára. A kérdések a magyar termőföld tulajdon- és birtoklási jogával kapcsolatosak a 2012. január 1-én hatályba lépett „Alaptörvény”[i] alapján.

A választ a felkérésnek megfelelően fejtem ki az alábbiakban.

 

Az Alaptörvény „Nemzeti Hitvallás” című preambuluma az alábbiakat tartalmazza:

„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.”

„Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaállítását 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.”

 

A „tiszteletben tartjuk” és az „állami önrendelkezés visszaállítása” kifejezés nem azonos a „jogfolytonosság visszaállításával”, bár az „önrendelkezés visszaállítása” megtévesztő.

 

Amint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem idén kiadott „Közigazgatási Szakvizsga” jegyzete[ii] fogalmaz, ez az Alaptörvény „vegyes rendszerű alkotmány”, amely jellemzője:

„• Az alapvető jelentőségű alkotmányjogi szabályok egy, a jogrendszer (jogforrási hierarchia) csúcsán elhelyezkedő (egy vagy több) alaptörvényben és kiegészítéseiben találhatók.

• Az alkotmányjogi szabályok elismerik a korábbi alkotmányos szabályozás törvényeit, szokásjogát is.

• Az alaptörvény tömör tartalmú jogszabály, az egyes alkotmányjogi kérdéseket a kiegészítések vagy/és egyszerűbben változtatható más törvények (sarkalatos) törvények rendeznek.”

Itt az „elismerik” kifejezés szerepel, ami szintén nem azonos a jogfolytonosság visszaállításával.

 

„A magyar alkotmányfejlődés” című fejezet a következőket írja:

„Magyarországnak – ha eltekintünk a Tanácsköztársaság alkotmányától – formailag 1949-ig történeti alkotmánya volt. A magyar történeti alkotmány kezdetének a hagyomány a Vérszerződést tekintette, de pl. része volt az Aranybulla (1222), amely korlátozta a királyi hatalmat, megállapította a közösség egyes köreibe tartozók személyes szabadságának tartalmát, korlátozva a király gazdasági hatalmát is.”

 

A Vérszerződés és az Aranybulla egy gyékényre ültetése komoly csúsztatás, amit a következő bekezdés igyekszik helyrebillenteni: „Az Alaptörvény az ezeréves törvényes (legitim) jogfejlődés hagyományát kívánja követni.” Tudniillik, az „ezeréves törvényes (legitim) jogfejlődés” szembenállást jelent a Vérszerződéssel.

De ez egy másik történet.

 

Az Aranybulla egésze nem része a vegyes rendszerű alkotmánynak, az Alaptörvénynek, de egy törvénye, az „ellenállási záradék” éppúgy szerepel benne, mint az 1949. évi XX. törvényben (a hatályát vesztett sztálinista Alkotmányban)[iii].

 

Itt kell Rogán Antal 2013. február 5-i kijelentését értelmezni.

Az Alaptörvény-módosítási javaslat azt tartalmazza, hogy az Alkotmánybíróságnak a jelenlegi Alaptörvényből kell levezetni döntését (ez bizonyítja az előzőeket). A meg nem nevezett Alkotmánybíró így fogalmazott erre vonatkozóan: „ha másképp lenne, akkor az Aranybulla alapján is lehetne döntést hozni, mert az ma már éppúgy nincs hatályban, mint az 1949. évi XX. törvény”[iv].

A félreérthetőség oka az, hogy az Alaptörvény az 1949. évi XX. törvényt hatályon kívül helyezte, a történeti alkotmányosság „tiszteletben tartása” viszont azt a látszatot keltheti, hogy annak jogfolytonossága visszaállt.  

Az „önrendelkezés visszaállítása” kifejezést ugyanis ténylegesen (de facto) cáfolja az E) cikk (2) bekezdése (az EU-nak átadott hatáskörökről).

 

És most menjünk sorjában.

 

I.

 

Először legyünk tisztában Magyarország alkotmányos helyzetével.

Erre vonatkozóan egyértelmű eligazítást ad az „Alaptörvény” E) cikke[v] és a Lisszaboni Szerződés[vi] 2. részének 288. cikke[vii].

 

Ha megnézzük, hogy melyek az EU alapelvei és melyek az átadott „hatáskörök”, akkor rájövünk arra, hogy a függetlenségünket biztosító összes „hatáskört” önként és dalolva átadtuk az EU-nak csatlakozásunkkor – ezt deklarálta a Lisszaboni Szerződés 2. részének 3.[viii] és 26.[ix] cikke (ez utóbbi a négy liberális alapelv).

 

És - hogy itt az elején tisztázzuk -: a Lisszaboni Szerződés 2. rész 38. cikke[x] szerint a termőföld nem anyaföld, nem csak általunk tulajdonolható és birtokolható életterünk, nem a Szent Korona testének területi része, hanem áru, szakszóval: földtőke.

 

Ez alapján egyértelmű: a 2012. január 1-én hatályba lépett „Alaptörvény” nem a magyar jogrendszer iránymutató csúcsa – vagyis alkotmánya – (ahogyan azt a Közigazgatási Szakvizsga jegyzete írja), hanem a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott, hagyományainkkal, érdekeinkkel ellentétes iránymutatásból eredő irányelvek gyűjteménye, bármennyire is hivatkozik a Szent Koronára és történelmi múltunkra. És mivel az iránymutatás a diktatúrától származik, amit „Alaptörvénynek” neveznek, az Magyarországra vonatkozó Liberális Diktátum!

 

Tehát nincs olyan kérdés, hogy jogfolytonos-e a történeti alkotmány (vagy bármilyen magyar alkotmány), és olyan sincs, hogy hatályban van-e az Aranybulla.

 

És most nézzük meg a helyzetet jogtechnikailag, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem „Közigazgatási Szakvizsga” c. jegyzete alapján.

 

A jegyzet nem vesz tudomást a tényekről: Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy saját érdekei érvényesítésére állapítson meg iránymutatást (Alkotmányt), és ez alapján határozza meg egy történelmi időszakra vonatkozó politikai, gazdasági és a társadalomfejlődési irányelveit (Alaptörvényét).

A jegyzet nem ismeri el a tényleges helyzetet: az iránymutatást a Lisszaboni Szerződés adja (ld. fenti és alábbi bizonyítékok), tehát az az Alkotmány, és a magyar Alaptörvény ez alapján állapít meg irányelveket.

Jellemző, hogy a jegyzet mindössze egy helyen tesz említést a Lisszaboni Szerződésről, az „Alapjogokkal foglalkozó legjelentősebb nemzetközi dokumentumok” cím alatt. Európai uniós kötelezettség vagy jog formában is kizárólag az alapjogokkal kapcsolatban hivatkozik a jegyzet a Lisszaboni Szerződés cikkeire (a cikk azonosítása nélkül), említést sem téve a gazdasági hatásról (a négy liberális alapelvről, a kizárólagos hatáskörbe utalt területekről, az önrendelkezés korlátozásáról, a tiltó rendelkezésekről), valamint a 2. rész 288. cikkéről és az ezzel kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségekről. 

 

A jegyzet szelleme az „amiről nem beszélünk, az nincs” szemléletet tükrözi. A felsőfokú oktatásban ez a szemlélet indokolhatatlan és a jövőre nézve mérhetetlenül káros.

Miután a hatalom - az őt elvtelenül kiszolgáló média támogatásával - ezt a szemléletet tükrözi, nem csoda, hogy az emberek megtévesztettek, nem tudnak a sorsukat alapvetően meghatározó intézkedésekről.

Annak ellenére, hogy mindenki a bőrén érzi az EU tagságunk hátrányát, az okot nem ott keresik, ahol kell, hanem – pártszimpátiájától függően – az éppen hatalmon lévő kormányban, vagy az előzőben, nem akarva tudomásul venni, hogy aljas cselszövés áldozata: minden párt a diktatúra helytartója.

 

Az Alaptörvénynek nevezett Liberális Diktátum megtévesztő akkor, amikor azt a látszatot kelti, hogy hagyományaink folytatója, és üressé alázza szent fogalmainkat, a „nemzeti hitvallást”, a Szent Koronát, jogfolytonosságában ma is felfüggesztett állapotban lévő történeti alkotmányosságunkat (amit a jegyzet szemérmetlenül a Vérszerződésig vezet vissza).

A számomra felfoghatatlan tragédia az, hogy okos emberek nem veszik a fáradtságot ahhoz, hogy megismerjék a patetikus szólamaik hátterét és – akár önkéntelenül – a szent fogalmaink gyalázóivá válnak.

 

Az 1991-es Alkotmánytervezet kritikájaként Molnárfy Tibor azt állapította meg, hogy a tervezet nem tudja eldönteni, hogy Alkotmány akar-e lenni, vagy Alaptörvény. Most ennél rosszabb a helyzet: van Alkotmány, de azt az EU írta, és nem a magyar érdekeket szolgálja, így az Alaptörvény – eredeti funkciója szerint – irányelveket határoz meg, de idegen érdekek szolgálatában, Liberális Diktátumként.

 

Az Alaptörvényt a jegyzet „vegyes rendszerű alkotmánynak” minősíti, amit – indoklása szerint - azért nevez Alaptörvénynek, mert „ez az elnevezés kifejezi azt a törvényalkotói szándékot is, hogy Magyarország új alkotmánya a történeti állam és közjog folytonosságát tükrözze, annak ezeréves folyamatosságában elhelyezze”.

 

A „történelmi állam és közjog folyamatosságának tükrözése” – ha az elmúlt, rabságban töltött ezeregyszáz évet tekintjük - igaz, csupán az a baj, hogy nem államhatalmi hagyományainkat és az ezt szolgáló közjogban megtestesülő érdekeinket szolgálja – ahogyan ezeregyszáz éve sem teszi.

 

II.

 

Az 1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról[xi] és a 1988. évi XXIV. törvény a külföldiek magyarországi befektetéseiről[xii] egyaránt a Lisszaboni Szerződés 2. részének 20.[xiii] és 49.[xiv] cikkében meghatározott „letelepedés szabadsága” liberális alapelv következménye.

 

Izrael az EU társult tagja[xv], az izraeli állampolgárok nem „harmadik országbelinek” számítanak, hanem rájuk a Lisszaboni Szerződés fenti cikkei vonatkoznak.

 

Ezek hatására vonatkozóan minden egyéb bizonyíték helyett álljon itt a MAZSIHISZ elnökének, Feldmajer Péternek a véleménye[xvi] az állampolgársági törvény módosításáról: „A kettős állampolgárság történelmi jóvátétel a holokauszt túlélőinek”.

 

____________________________

 

2002-ben elkészítettem és nyilvánosságra hoztam a Szent Korona Értékrendben megfogalmazódó ősi civilizáció alapján a Gondoskodó Magyarország programot, ami azóta is változatlan.

2003-ban megismertem az EU Alkotmány tervezetet, amelyet a Magyar Országgyűlés 2004. decemberben megerősített, és a franciaországi és hollandiai népszavazás 2005-ben megbuktatott. (Ennek átszerkesztett változata a Lisszaboni Szerződés.)

2003-ban 68 vidéki és budapesti helyszínen tartottam előadást „EU nem, sehogy sem!” címmel. Kétkedéssel fogadtak. Jobban hittek a FIDESz-es, MDF-es, Kisgazda parlamenti képviselőknek.

2004-ben a gazdatüntetések, félpályás útlezárások idején a dunaföldvári hídnál elmondtam az ott lévőknek – a jelenlegi parlamenti „gazda”-képviselők tiltakozása ellenére – az EU mezőgazdasági intézkedéseit, az EU Alkotmány-tervezet és a Koppenhágai Kompromisszum alapján. Az egyik – velem egykorú – gazda beszédem végén ezt mondta: „Csak nem tösznek velünk ilyet!” – és természetesen a gazda-vezéreknek hitt. Most már rájöhetett, hogy „mégis ilyet töttek velünk”.

 

Több mint tíz éve minden lehetőséget megragadok arra, hogy megismertessem az EU tényleges hatását Magyarországra, és a káros hatást megszüntető Szent Korona Értékrendet.

Többnyire kétkednek szavaimban, nem hisznek nekem, sokkal inkább adnak hitelt azoknak az okos embereknek, akik csodás retorikával festik az égre a szivárványt, amiben gyönyörködni, aminek megváltó fényében reménykedni lehet. Az sem számít, hogy huszonnégy éve (ezeregyszáz éve) folyamatosan csalódniuk kellett. 

 

Egyszer megtörik a jég.

 

Ehhez kérem minden magyar emberre a Magyarok Istenének erőt, megvilágosodást és kitartást adó kegyelmét.

 

Kelt Szegeden, 2013. Szelek havának 2. napján.

Árpád sarja, Halász József