Ki kell venni Magyarországot a föderatív hatalom alól!
https://nemzetiegyseg.com/AmagyarOrszaggyulesvarhatotevekenysege.pdf
A magyar Országgyűlés várható tevékenysége
A magyar és az európai törvényhozás elemzését előkészítő sorozat második részét adom az alábbiakban közre.
- Ki kell venni Európát a föderatív EU alól! (Az EU hatalomgyakorlói szerveinek várható tevékenysége)
- Ki kell venni Magyarországot a föderatív hatalom alól! (A magyar Országgyűlés várható tevékenysége)
- Ki kell venni Magyarországot az idegenek hatalma alól! (Kiegészítő dolgozat az előző tanulmányhoz)*
Következő írások:
- Keleti nyitás és Oroszország
- A föderáció és a konföderáció küzdelmének várható megnyilvánulásai
______________________________
*A holokauszt emlékév eseményei, valamint Drábik János „A kiválasztottak” c. könyve arra késztetett, hogy „Ki kell venni Magyarországot az idegenek hatalma alól!” címmel kiegészítő dolgozatot írjak a hatalomgyakorlás témaköréhez.
_________________________________________
I. A hatalomgyakorlásáról általában
A kifejező magyar nyelv egymás mellé rendeli a hatalom és az engedelem fogalmakat. A közös szógyök az elem (hangrendi hasonulása: alom). A kifejezések előtagja a hat és az enged kettős egységet jelöl: a hatást és annak rendszerbe illeszkedését mutató jellegét, az engedést.
A hatást (hatalmat) az határozza meg, hogy az milyen kapcsolatban van azzal az elemekből felépülő ökológiai (élettér) és ökonómiai (társadalmi) egységet jelentő rendszerrel, amelyre vonatkozik. Ez a Szent Korona testének kettős egysége: a föld és az ember[i].
II. A föderatív és a konföderatív szövetség hatalomgyakorlása közötti különbség
1. A természetes kapcsolatban a hatalom kiszolgálja azt a rendszert, amely érdekeit képviseli, úgy, hogy összehangolja a rendszert alkotó elemek igényeit és lehetőségeit. Ez a konföderatív gondolkodási mód minta (paradigma).
A Kr.e. 4000 körül Mezopotámiában kialakult ősi civilizációnak ez volt az alapja. [Erre mutat a megtalált kőtábla (Paralel – Magyar - Biblia), amelyen „Isten szavát a próféta kőbe véste Úr városában” (Wass Albert: A hagyaték)]. Ez a hagyaték a Szent Korona Értékrend közvetítésével a Magyar Küldetésben válik működtető erővé.
Az amerikai őslakosok (téves szóhasználattal: indiánok) civilizációja is erre az alapra épült[ii], ami azt mutatja, hogy ez az értékrend az anyagtalan és anyagi világ összhangjának egyetemes megnyilvánulása.
Ebben az irányítás (engedelem) a társadalmi igényeket fejezi ki, amelyek kielégítése az élettér lehetőségeivel történik, a vezetés (hatalom-gyakorlás) szervező erejével.
A települések és társadalmi csoportok érdekeit összehangoló (konföderatív) államok az összehangolt önellátás kiterjesztésével alkotnak nemzeti érdekérvényesítést összehangoló (konföderatív) államszövetséget.
2. A hatalom és az engedelem természetellenes kapcsolatában a hatalom egy látszat-rendszert szolgál ki, amely voltaképpen káosz, hiszen az azt alkotó elemek mesterségesen izoláltak, a társadalom kisebbségének érdekeit a társadalom többségének érdekei fölé emelve. A nemzetek fölötti érdekérvényesítést nevezzük föderatív gondolkodási mód mintának (paradigmának).
Magyarországon a föderatív paradigma érvényesülésének előjele volt a Szeri Szerződés (Második Vérszerződés)[iii]. Elveti a szkíta hagyományok szerinti közszabadság-alapot, a kötelezettségek és jogok egységében érvényesülő egy és ugyanazon szabadságot[iv] (Una et eadem libertas).
Az 1. szakasz örökletessé tette a két fejedelem tisztségét, a 3. szakasz pedig elindította a társadalom megosztottságát, a „fejedelmi személyek” kiemelésével a kötelezettségek és jogok egységén alapuló egy és ugyanazon szabadság köréből. (Ennek mintegy ellensúlyozása a 2. szakasz, amely elrendeli, hogy mindegyiküknek része legyen a megszerzett javakból.)
Érdemes a IX-XIII. század közötti időszak változásának érzékeléséhez az ellentmondás és ellenállás jogának (Ius resistendi et contradicendi) meghatározását – 4. és 5. szakasz – összevetni az Aranybulla meghatározásával[v].
A 973-ban megkötött Quedlinburgi Szerződéssel[vi] Magyarország, mint állam, és a magyarság, mint nemzet elveszítette szabadságát. Az ősi civilizáció konföderatív gondolkodási mód mintáját erőszakkal kiszorította a társadalom fölötti érdekérvényesítés, a föderatív paradigma rendszere annak változó formában jelentkező diktatórikus rendszereivel.
A települések és társadalmi csoportok fölötti érdekérvényesítés paradigmája szerint élő (föderalista) államok a nemzetek fölötti érdekérvényesítés gondolkodási mód mintája szerint működő szövetségi államot (Amerikában Amerikai Egyesült Államokat, Európában Európai Egyesült Államokat és - Putyin egyik alternatívája szerint - Eurázsiában Eurázsiai Egyesült Államokat) alkotnak.
A szövetségi államban (EU) érvényesülő nemzetek fölötti érdekérvényesítés (föderatív diktatúra) alkalmazása kötelező a tagországokra is, vagyis a tagállamok hatalomgyakorlási paradigmája a települések és társadalmi csoportok fölötti érdekérvényesítés.
Ezért egységet alkot a kettős célmeghatározás:
Ki kell venni Európát a föderatív EU alól! és
Ki kell venni Magyarországot a föderatív hatalom alól!
III. A föderatív és a konföderatív szövetség hatalomgyakorlási intézményei
1. A hatalom gyakorlása
A hatalom (vezetés) és az engedelem (irányítás) kettős egységének érvényesülése határozza meg a hatalomgyakorlás jellegét államban és államszövetségben egyaránt.
A hatalomgyakorlás célja: az élettér lehetőségeivel a társadalmi csoportok tagjai igényeinek kielégítése (igény és lehetőség összhangja).
A kettős egység természetes érvényesülésével az érdekek összehangolása (konföderatív paradigma) érvényesül. (Közszabadság)
Amennyiben a kettős egységben a társadalom kisebbsége lép a teljes társadalom helyére, akkor az összhang megbomlik és a kisebbség érdekeinek prioritása (föderatív gondolkodási mód minta) határozza meg a hatalomgyakorlást. (Diktatúra)
2. Hatalomgyakorlás intézményei
a./ A föderatív paradigmát követő államok intézményrendszere a szövetségi állam (EU) intézményrendszerének[vii] lebontott feladatokra létrehozott része.
Magyarországon az Alaptörvény[viii] határozza meg.
b./ A konföderatív paradigmát követő államok intézményrendszerét az irányítás és vezetés kettős egysége működésének feladataihoz rendelt intézmények építik fel, amelyet Hatalomgyakorlási Főtörvény[ix] tartalmaz.
3. A hatalomgyakorlás jogosultjai
A hatalomgyakorlás a választásra jogosultak közvetlen vagy közvetett módon kifejezésre juttatott akaratérvényesítését jelenti.
a./ Jogosultság (állampolgárság)
A választás- és választhatóság joga (az állampolgársági jog része) azt határozza meg, hogy ki vehet részt a közvetlen vagy közvetett hatalomgyakorlásban. Ez ténylegesen a tulajdonlás és birtoklás jogának a meghatározását is jelenti. Ezért ennek meghatározása megalapozza azt egy országban, hogy a föderáció vagy a konföderáció paradigmája érvényesül-e.
- A föderatív paradigmát követő államok megadják az idegeneknek (nem államalapító és államalkotó nemzetek tagjainak) is a hatalomgyakorlási jogot.
A Lisszaboni Szerződés bevezeti az „uniós polgár” intézményét, amely az EU minden állama minden állampolgárának jogait kiterjeszti az EU területére, ezzel a föderatív hatalomgyakorlást az EU-ban kötelezővé teszi[x].
Magyarországon az állampolgársági törvény[xi] és a polgári törvénykönyv[xii] megszorítás nélkül kiterjesztő, vagyis az idegenek is állampolgárságot kaphatnak[xiii].
- A konföderatív gondolkodási mód szerint élő államban a hatalomgyakorlás az állam területén élő őshonos (államalapító és államalkotó) nemzetek kizárólagos joga, a többi Magyarországon élő ember a vendégjogot gyakorolja[xiv].
A konföderatív paradigma államra érvényesítése kötelezővé teszi annak az elvnek az érvényesülését, hogy egy személy csak egy államban gyakoroljon hatalomgyakorlási (választási és választhatósági) jogot. Ezért megkülönböztet jog szerinti (de iure) és tény szerinti (de facto) állampolgárságot[xv].
A kettős (többes) állampolgárnak tehát döntenie kell arról, hogy választási és választhatósági jogát kizárólag Magyarországon akarja-e gyakorolni (ezzel jog szerinti állampolgárrá válik), vagy az állampolgársága szerinti többi országban (ezzel Magyarországon nem gyakorolhatja választási és választhatósági jogát, vagyis tény szerinti állampolgár marad).
b./ Közvetett hatalomgyakorlás (választás)
- A föderatív paradigmát követő államokban a hatalomgyakorlás átruházásának eszköze a pártrendszer jelölési rendszerén keresztül történő ciklikus választás.
A választásra jogosultak részvétele a választáson az EU-ban Belgiumban, Görögországban, Cipruson és Luxemburgban kötelező, a többi országban önkéntes.
Magyarországon az országgyűlési[xvi] és az EP képviselők[xvii] választása egyaránt önkéntes és titkos.
A 2014-es magyarországi országgyűlési képviselőválasztás és az EP választás azt mutatja, hogy a demokrácia-deficit Európában és Magyarországon egyaránt az alacsony választási részvételben mutatkozik meg[xviii]. A magyar Alaptörvényben szereplő alap-meghatározások mindegyike a gyakorlatban megkérdőjeleződött[xix].
Amíg az Európai Parlamentben a föderativitásnak ellenálló erők meghatározóvá váltak, addig a Magyar Országgyűlésben lényegi változás nem történt. Az ortodox föderalisták („Kormányváltó” pártok) aránya csökkent, a választási rendszer sajátossága miatt kétharmados többséget szerzett olyan euszkeptikus erővel (FIDESz-KDNP) szemben, amely a föderalizmus alapjait változatlanul hagyni szándékozza. A potenciálisan konföderatív (a föderalizmus alapjait megkérdőjelező, de annak megszűntetésében nem következetes) Jobbik részvételi aránya pedig érdemben nem változott az előző parlamenti ciklushoz képest.
Magyarországon (éppúgy, mint az összes EU-tagállamban) a hatalmat az a föderatív diktatúra gyakorolja magyarországi kollaboránsain keresztül, amely érdekeinek érvényesítése a tagállamokban élő minden nemzet érdekeinek érvényesítését elnyomja.
A diktatúra kollaboráns helytartói (a hatályos jogszabályok szerint is mondhatni őket hazaárulóknak[xx]) a tűréshatárt túllépett demokratikus deficit meglovagolásával, a népakaratot semmibe véve úgy szolgálják gazdáikat, hogy az önálló döntéshozás látszatát keltik. A média támogatásával hirdetik, hogy megvédik a szabadságot, megvédik a magyar földet, megvédik a kirekesztettek jogait, elleplezve azt a tényt, hogy csak azt lehet megvédeni, ami megvan. Szabadságunkat, földünket, emberi jogainkat visszavenni kell, mert a megvédés lehetőségét már elvesztettük a három diktatórikus szövetségbe (EU, NATO, IMF) kényszerítésünkkel.
A szövetségbe lépésünkkor gyakorolt félrevezetésnek az a célja, hogy a magyar választók ne érdekeik érvényesítésére szavazzanak, hanem az érdekfosztók egymás elleni gyűlölködésének hálójába kerülve valami ellen és ne valamiért adják szavazatukat. Így nem vehetik észre, hogy a magyar vagy az európai választás határozza meg ténylegesen Magyarország sorsát.
Az országgyűlési választáson a részvétel 62,78 %-os volt, míg az EP választáson csak 28,79 %-os adták szavazatukat.
A demokrácia-deficit oka az a föderatív szemlélet, amely a pártrendszer diktatórikus elemei miatt bizalomvesztéshez vezetett.
= A pártok választási programjának végrehajtása nem köti a pártokat.
„A politikai pártok képviselői által a választási kampányokban tett – a párt ideológiáját, az ahhoz kapcsolódó stratégiákat, ezen belül az ország állapotával kapcsolatos nézeteket tükröző – kijelentések valóságtartalmának vizsgálata nem tartozik a bűnügyekben eljáró hatóságok hatáskörébe, ezen kijelentésekért történő helytállás a politikai felelősség kategóriájába tartozik.”[xxi]
= A felelősségvállalás nemcsak a pártokat nem köti, hanem a képviselőket sem.
Amennyiben a képviselő nem a választóknak tett, mandátumát eredményező ígérete szerint végzi tevékenységét nem hívható vissza az Alaptörvény szerint[xxii] (nem szerepel a megbízatás megszűnési esetek között), tehát szabad mandátuma van, ami nem kötelezi a vállalt érdekképviselet teljesítésére[xxiii].
- A konföderatív paradigmát követő államokban a hatalomgyakorlás átruházásának eszköze a pártrendszer nélküli, képviselet- és elöljáróság-betöltő választás, amely nyilvános és önkéntes[xxiv].
A választás feltételeit főtörvény[xxv], eljárását végrehajtási utasítás[xxvi] szabályozza.
A választás jellemzői:
= egyéni vagy csoportos (családi) választás,
= tizedes-rendszer szerinti választócsoportok, illetve társadalmi csoportok jelölnek, a jelölt egyéni alkalmasság-bizonyító programja alapján,
= minden köztisztségviselő (elöljáró) közvetlen kiválasztása,
= a köztisztségviselőt kiválasztók személyesen gyakorolt visszahívás-joga.
c./ Közvetlen hatalomgyakorlás
A közvetlen hatalomgyakorlás joga a választásra jogosultaknak a választott hatalom döntési jogát kiegészítő, illetve döntéseinek felülvizsgálatát jelentő joga.
- A föderatív paradigmát követő Magyarországon a közvetlen hatalomgyakorlás intézménye az országos népszavazás[xxvii], melynek kezdeményezéséről külön törvény rendelkezik[xxviii].
A diktatúra fennmaradásának védelmét szolgálják a népszavazás tárgyköréből kizárt kérdések, különösen a szövetségi államban maradásunkkal kapcsolatos népszavazás kezdeményezésének lehetősége (MOAt 8. § (3) a./ és d./ pontok).
Az Alaptörvény az MOAt 8. § d./ pontjában a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségek (és nem a jogok) vonatkozásában ír elő tilalmat. Az erre alapozott népszavazási kezdeményezés elutasítása a Kúria[xxix] és az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága közötti nézeteltérést eredményezett, ami alapján az Alkotmánybíróság állásfoglalása[xxx] a kilépési jogot Alaptörvény-módosítási kérdésként állapította meg.
- A konföderatív paradigmát követő államokban a közvetlen hatalomgyakorlás a választásra jogosultak korlátozás nélküli joga[xxxi].
Formái:
= a népszavazással[xxxii] az ellentmondás és ellenállás joga,
= a népi kezdeményezéssel[xxxiii]
. jogalkotási folyamat indítására, valamint
. a köztisztséget betöltők tevékenységének minősítésével kapcsolatos
közvetlen hatalomgyakorlási jog
valósul meg.
IV. A föderatív és a konföderatív szövetség jogalkotása
A törvényhozás a társadalmi együttélés szabályozását szolgálja annak érdekében, hogy az igények és lehetőségek kapcsolata azonos feltételek mellett érvényesüljön.
A hatalomgyakorlás értékrendje határozza meg, hogy a törvényhozás eredménye rendezett társadalmi élet (konföderatív közszabadság), vagy folyamatos érdekütközés a nemzetek és az államok, valamint (szövetségi államon belül) települések és társadalmi csoportok között (föderatív diktatúra).
1. A föderatív szövetségi állam tagjaként föderatív értékrendet követő tagállam törvényhozó szervezete (Parlamentje) a szövetségi állam (EU) intézményrendszerének első szintje a tagállamokban, a jogrendszer hierarchiájának megfelelően.
A jogalkotás ennek megfelelően felülről leosztó jellegű.
Az EU minden tagállamára vonatkozó iránymutatását a Lisszaboni Szerződés „Alapszerződés az Európai Unióról” című része tartalmazza (tehát ez minden tagállam Alkotmánya), az ebből eredő, és egy történelmi időszakra vonatkozó irányelveket a Lisszaboni Szerződés „Az Európai Unió Működési szabályzata” című része határozza meg, Európai Alaptörvényként.
Az EU központi intézményei által meghatározott munkavégzést – és ezáltal a tagállamok parlamentjeinek önálló érdemi munkájának kizárást – a Lisszaboni Szerződés Alapszerződés részének 12. cikke[xxxiv], a Működési Szabályzat 288. cikke[xxxv] és 1. sz. jegyzőkönyve[xxxvi] biztosítja.
Egy tagállamra vonatkozó irányelveket a Tagállam Alaptörvénye (néhol Alkotmánynak nevezik) tartalmazza, amelyet a tagállam Parlamentnek (nálunk Országgyűlésnek) nevezett, törvényhozó Helytartótanácsa léptet hatályba, illetve módosít.
A hatályos magyar Alaptörvény (a megnevezés a jogrendszerben elfoglalt tényleges funkcióját jelöli) hazánk szabadságtól megfosztott állapotát alaphelyzetként rögzíti[xxxvii].
Ennek legfontosabb irányelvei:
- a négy liberális alapelv (tőke, áru, szolgáltatás és munkaerő szabad áramlása)[xxxviii],
- kizárólagos hatáskörök meghatározása[xxxix],
- önrendelkezés (szubszidiaritás) formálissá tétele[xl].
A tagállam törvényhozó szervezete által alkotott törvények 50 %-a a szövetségi állam (EU) által hozott jogszabályok harmonizációja, 50 %-a pedig ezek alkalmazása az állam jogrendszerébe.
A Bilderberg csoport 2014-es összejövetelén az 50 % közvetlen utasításként megjelenő EU jogszabályarány növelését szorgalmazta[xli].
2. A konföderatív államszövetség tagjaként konföderatív értékrendet követő tagállam törvényhozása az igények és lehetőségek összhangját valósítja meg, a társadalmi együttélés településektől és társadalmi csoportoktól induló szabályozásával.
A jogalkotás alulról felépülő, teljes szubszidiaritással (a döntés ott születik, ahol annak hatása érvényesül) érvényesülő döntési folyamat.[xlii]
A jogszabályalkotás folyamatának részei:
a./ Jogszabályalkotás kezdeményezése,
b./ Jogszabály tervezet elkészítése és előterjesztése
c./ Jogszabály elfogadása
d./ Jogszabály elfogadás ellenőrzése
e./ Jogszabály hatályba léptetése
f./ Jogszabály kihirdetése
A jogrendszer a jogszabályok alá-fölérendeltségének logikai rendszere[xliii].
a./ Az Alkotmány
b./ Az Alaptörvény
c./ Törvények
Törvénytípusok a jogrendszer alá-fölérendeltségi (hierarchikus) rendszerében:
- Alaptörvény szintű főtörvény
- Főtörvény
- Résztörvény
d./ Törvény végrehajtási utasítása
e./ Kormányrendelet
f./ Miniszteri rendelet
g./ Önkormányzati rendelet
h./ Országvédelmi terv, és rendkívüli intézkedéseket bevezető rendelet
i./ Nemzetközi szerződés
2.1 Az összehangolt önellátáshoz szükséges alapok
a./ Az iránymutatás (Alkotmány) örök és változtathatatlan, minden nemzet és állam érdekérvényesítése összehangolásának az alapja[xliv].
Csak közvetlen hatalomgyakorlásként változtatható alapok:
b./ Irányelvek (Alaptörvény)
Figyelembe véve az emberiség történelme során a Teljes Tudás (vagyis a hit és a tudomány kettős egysége – Aquinoi Szent Tamás) alkalmazásával elért eredményeket (kiszűrve a vakhit és vaktudomány torzításait), az iránymutató Szabadság Alkotmányából eredő irányelveket Alaptörvényként kell meghatározni az új Világtörténelmi korszak megteremtéséhez.
A Teljes Tudás eredményeként elért fejlődés mindenkori helyzete által meghatározott mértékben az irányelveket (Alaptörvényt) közakarattal változtatni kell, az örök és változtathatatlan Szabadság Alkotmány iránymutatása szerint[xlv].
c./ Alaptörvény szintű főtörvények
Ahhoz, hogy a Szent Korona Értékrendje gyakorlattá válhasson, az arisztotelészi hármas kérdés mindegyikére választ kell adnia a szabályozásnak.
A „Miért?”-re a Szabadság Alkotmánya ad választ, így: „Az isteni iránymutatást követő állam és a területén élő emberek szabadságáért.”
A „Mit?”-re az Alaptörvény adja meg a választ, ekként: „A szabadság feltételeinek biztosításával.”
Ahhoz, hogy eljussunk az Igazsághoz, a „Hogyan?” kérdésre is választ kell adnunk, az alaptörvény szintű főtörvényekkel:
- a Hatalomgyakorlási főtörvénnyel, ami a következő választ adja: „A kettős egységű hatalomgyakorlással”,
- a Választási főtörvénnyel, aminek a válasza a „miért” kérdésre: „A néphatalom érvényesítésével” és
- az Ünnepekről és jelképekről szóló főtörvénnyel, amit válasza a következő: „A nemzeti önbecsülés és önazonosságtudat folyamatos életben tartásával.”[xlvi]
2.2 Az mindennapi társadalmi együttélés szabályozása
Az összehangolt önellátáshoz szükséges alapok figyelembe vételével történik az élethelyzetek részletes szabályozása, amelyet a településeken jelentkező és egy döntési helyzettel kiváltott kezdeményezés indít el.
Döntési helyzet ott alakul ki, ahol
- egy - a mindennapi életben jelentkező – élethelyzet
= nincs szabályozva (új jogszabályra van szükség),
= szabályozása nem megfelelő (jogszabály módosítás), illetve
- egy meglévő szabályozás alapját képező élethelyzet megszűnt (jogszabály hatálytalanítása).
A döntési helyzet a jogrendszer egészét, illetve egy vagy több tárgykört érintően alakulhat ki.
A mindennapi társadalmi együttélés rendszerét (jogrendszert) az élethelyzetek szabályozásai (Települési Törvények) építik fel, amelyeket az igények és a lehetőségének összhangját biztosító logikai egységenként meghatározott főtörvények foglalnak össze. A főtörvényeket az Alaptörvény (SzKAt) 23. § határozza meg (részletezés a jogszabályban):
a./ „Az emberi alapjogokról és kötelezettségekről” szóló főtörvény
b./ „A családról” szóló főtörvény
c./ „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény
d/ „A településekről és társadalmi csoportokról” szóló főtörvény
e./ „A vallásról és művelődésügyről” szóló főtörvény
f./ „Az egészségről” szóló főtörvény
g./ „A gazdaságról” szóló főtörvény
h./ „A természetkapcsolatról” szóló főtörvény
i./ „A büntetésről” szóló főtörvény
j./ „A külkapcsolatokról” szóló főtörvény
k./ „A nemzetvédelemről” szóló főtörvény
l./ „Az államháztartásról” szóló főtörvény
Kelt Szegeden, 2014. Napisten havának 14. napján
dr. Halász József
[i] „A Szent Korona testének két része van: a terület és az ember. A két rész összhangja a szerves egység alapja.”
Kmetty Károly: Magyar közjog (Budapest 1900. Politzer Zsigmond és fia kiadása)
[iii] ESKÜJÜK
Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük.
Az eskü második szakasza így hangzott: Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban.
Az eskü harmadik szakasza így hangzott: Hogy azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből.
Az eskü negyedik szakasza így hangzott: Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek.
Az eskü ötödik szakasza így hangzott: Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.
Ennek a hét férfiúnak a neve volt: Álmos, Árpád apja; Előd, Szabolcs apja, kitől a Csák-nemzetség származik; Kend, Korcán apja; Ond, Ete apja, akitől a Kalán- és Kölcse-nemzetség származik; Tas, Lél apja; Huba, akitől a Szemere-nemzetség származik; a hetedik Tétény, Horka apja, s Horkának a fiai voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód-nemzetség származik, amint alább majd szó lesz róla. De elég! Haladjunk a történelem útján!
[Anonymus Gesta Hungarorum (Fordította: Pais Dezső)]
[iv] Mielőtt ugyanis a magyarok megkeresztelkedtek és keresztyénekké lettek, a kiáltók a táborokban illy szavakkal gyüjték hadba a magyarokat: Isten és a magyar nép szava, hogy ez s ez nap, ez s ez helyen kiki fegyverben pontosan megjelenjen, a község tanácsát és parancsát meghallani. Valaki tehát a parancsot, helyes okát nem tudva adni, megvetette, az olyat a scythiai törvény karddal vágatta ketté vagy veszett állapotoknak tétette ki, vagy a köznép szolgaságába taszította. Tehát az illyes vétkek és kihágások választották el egyik magyart a másiktól: különben, miután minden magyar egy apától s egy anyától származott, hogyan mondhatnák egyiket nemesnek, másikat nem nemesnek, ha illy esetekért elmarasztalva nem lett volna szolgává.
(Kézai Simon mester Magyar Krónikája – Első könyv II. fejezet 2. §)
[v] 2. § Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.
(1222. évi törvénycikkek - Az Aranybulla)
[vi] Ottó elhatározta, hogy a fiatal Géza hercegnek egy német feleséget ad, Adelhaidot. Adelhaid célja volt megnyitni a magyar határokat honfitársai előtt.
Ez volt Ottó terjeszkedési politikája, és még háborút sem kellett indítania céljai eléréséhez.
Vannak nemzetek, amelyek gyengébbek a háborúban, de agyafúrtak, találékonyak a békekötésben. Quedlinburgban nem volt kölcsönös szerződés, csak mi tettünk engedményeket, a németek semmit. Mibe került ez a behódolás?
- Feladtuk minden hagyományunkat (mágusüldözés).
- A határvidék védelmét is.
- Szabad bejövetel a hittérítőknek és másoknak, akik Magyarországon akartak letelepedni.
- Engedélyezni templomok építését, anyaközségek felállítását.
- Minden korlátozás nélkül szabad kezet adni a keresztény tanok terjesztéséhez és gyakorlásához (élve eltemetés stb.).
- Géza herceg házasságot fog kötni Adelhaiddal.
- Rangos állások, földbirtokok adományozását ígéri az Adelhaid-dal jött tízezer német testőrnek.
(Botos László: A Szomorú magyar történelem teljes megismeréséhez)
[vii] Ki kell venni Európát a föderatív EU alól! - Az EU hatalomgyakorló rendszerének várható tevékenysége
[viii] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) (Későbbiekben: MOAt)
[ix] Az új Világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona – Hatalomgyakorlásról szóló 1. főtörvény (Továbbiakban: SzKHt)
[x] 9. cikk
Az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét; az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítik. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.
[Lisszaboni Szerződés - Az Európai Unióról szóló szerződés (Továbbiakban: EUASZ)]
18. cikk
A Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében az ilyen megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályokat fogadhat el.
20. cikk
(1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.
(2) Az uniós polgárokat megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek. Így az uniós polgárok többek között:
a) jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni;
b) választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;
c) jogosultak bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;
d) jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak.
Ezek a jogok a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolhatók
[Lisszaboni Szerződés - Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Továbbiakban: EUMSZ)]
[xi] 1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról – 2 – 4. §
[xii] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről - 4:98 - 4:104, 4:115., 4:119 - 4:123. §§
[xiii] MOAt XXIII. cikk
(1) Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.
(2) Az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező minden nagykorú állampolgárának joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.
(3) Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert minden nagykorú személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó legyen.
(4) Sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti.36
(5) A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a választópolgár lakóhelyén vagy bejelentett tartózkodási helyén választhat. A választópolgár a szavazás jogát lakóhelyén vagy bejelentett tartózkodási helyén gyakorolhatja.
(6) Nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Nem választható az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgára, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.
(7) Mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyűlési képviselők választásán választó. Mindenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó.
(8) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen. Törvény határozza meg azokat a közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be.
[xiv] 2. §
(1) A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szűntethető meg és nem korlátozható.
(2) A Szent Korona tagja:
a./ az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint
b./ az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek[xiv].
(3) Államalkotó nemzet az, amely elfogadva a Szent Korona értékrendjét, kultúrájának helyet talált a Szent Korona Országának területén.
(4) Aki nem a Szent Korona tagja, az a Szent Korona Országában vendégként él, teljeskörű kötelezettség terhével és a vendégjog gyakorlásával.
(5) A Szent Korona tagságra méltatlan személyt az „Államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvényben meghatározott esetekben meg kell fosztani Szent Korona tagságától.
(6) A vendég ugyanazon joggal rendelkezik, mint a Szent Korona tagja, kivéve:
a./ nem végezhet olyan tevékenységet, amely a Szent Korona Országának politikai, társadalmi és gazdasági életére befolyással van,
b./ nem vehet részt az ország gazdasági politikájának kidolgozásában és alkalmazásában,
c./ sem maga, sem leszármazottja nem lehet a Szent Korona tulajdonának birtokosa.
[Az új Világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona - Szabadság Alkotmánya (Továbbiakban: SzKA)]
1. szakasz
Magyar állampolgárság
2. §
Általános rendelkezések
(1) A magyar állampolgárság azt fejezi ki, hogy egy személy
a./ a Szent Korona tagja,
b./ Magyarországon vendégjoggal él, valamint
c./ Magyarországon idegenként tartózkodó személy.
(2) Minden magyar állampolgárnak az állampolgársággal járó kötelezettségeit gyakorolható jogai határozzák meg a Szabadság Alkotmánya 2. §-a szerint.
(3) A Szent Korona tagja az, aki
a./ az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon,
b./ az egyik államalkotó nemzet tagja és Magyarországon él.
(4) Magyarországon vendégjoggal él az, aki
a./ Magyarországon született és nem az államalkotó vagy az államalapító nemzetek valamelyikének a tagja,
b./ az államalapító magyar nemzet tagja, de a 4. § (1) bekezdés szerint meghatározott többes állampolgárság követelményének nem tesz eleget.
(5) Magyarországon idegenként tartózkodó személy az, aki nem a Szent Korona tagja és nem vendégként él Magyarországon, feltéve, hogy az „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény által meghatározott jogszabály alapján állampolgárságot kap.
2. szakasz
A hatalomgyakorlásban részt vevő személyek
3. §
A Szent Korona tagja
(1) A Szent Korona tagja az, akinek felmenői a Szent Korona tagjai voltak és Krisztust követő hitet vall.
(2) A Szent Korona államalapító tagja az, aki az (1) bekezdésben meghatározottaknak eleget tesz, és magyar nemzetiségűnek vallja magát, feltéve, hogy ősei között volt magyar nemzetiségű személy.
(3) A Szent Korona államalkotó nemzetének tagja az, aki az (1) bekezdésben meghatározottaknak eleget tesz, és a Szent Korona egyik nemzetiségébe tartozónak vallja magát, feltéve, hogy ősei között volt az adott nemzetiségbe tartozó személy.
4. §
A Szent Korona államalkotó nemzetei
(1) Az Alkotmány 2. § (3) bekezdés alapján azoknak a nemzetiségeknek a tagjai Magyarország államalkotó nemzetei, amelyek
a./ kultúrájuknak helyet keresve telepedtek meg a Szent Korona Országának területén, a Kárpát medencében (öshonos nemzetek), vagy
b./ a magyarsággal rokon népek, és
c./ vállalják a Szent Korona értékrendjét, és
d./ a Krisztust követő hitet vallják, és
e./ társadalmi csoportként vállalják, hogy államalkotó nemzetet alkotnak.
(2) Azok a nemzetek, amelyek a Szabadság Alkotmányának hatályba léptetésekor az (1) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelnek:
a./ bolgárok,
b./ cigányok/romák,
c./ görögök,
d./ horvátok,
e./ lengyelek,
f./ németek,
g./ örmények,
h./ románok,
i./ ruszinok,
j./ szerbek,
k./ szlovákok,
l./ szlovének,
m./ ukránok.
[Az új Világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona – Alaptörvény (Továbbiakban: SzKAt)]
[xv] SzKAt 5. §
A Szent Korona tény szerinti és jog szerinti tagja
(1) A Szent Korona tény szerinti (de facto) tagja az a 2. § (3) bekezdésében meghatározott személy, aki a magyar állampolgárságon kívül csak olyan ország állampolgára,
- amely a Trianoni békeszerződés alapján a Szent Korona Országának jogutódja,
- amelyet a személy Magyarországot politikai vagy gazdasági kényszerből elhagyva választott befogadó hazájául.
(2) A Szent Korona jog szerinti (de iure) tagja az az (1) bekezdésben meghatározott személy, aki csak magyar állampolgár.
(3) Azok a személyek, akik jog szerint nem tagjai a Szent Koronának, választási és választhatósági jogukat csak a „Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról” szóló 2. főtörvényben meghatározottak szerint gyakorolhatják.
Kötelezettségviselésük a gyakorolt joggal arányos, a hivatkozott főtörvényben meghatározottak szerint.
[xvi] 2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásról
[xvii] 2003. évi CXIII. törvény az Európai Parlament tagjainak választásáról
[xix] MOAt B) cikk
(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.
(2) Magyarország államformája köztársaság.
(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.
[xx] Hazaárulás
258. §
(1) Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva,
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,
c) háború idején vagy
d) külföldi fegyveres erő behívásával vagy igénybevételével
követik el.
(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről)
[xxii] MOAt 4. cikk
(1) Az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók.
(2) Az országgyűlési képviselőt mentelmi jog és a függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg. Sarkalatos törvény meghatározza azokat a közhivatalokat, amelyeket országgyűlési képviselő nem tölthet be, valamint más összeférhetetlenségi eseteket is megállapíthat.
(3) Az országgyűlési képviselő megbízatása megszűnik
a) az Országgyűlés megbízatásának megszűnésével;
b) halálával;
c) összeférhetetlenség kimondásával;
d) lemondásával;
e) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn;
f) ha egy éven keresztül nem vesz részt az Országgyűlés munkájában.
(4) Az országgyűlési képviselő megválasztásához szükséges feltételek hiányának megállapításáról, az összeférhetetlenség kimondásáról, valamint annak megállapításáról, hogy az országgyűlési képviselő egy éven keresztül nem vett részt az Országgyűlés munkájában, az Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával határoz.
(5) Az országgyűlési képviselők jogállására és javadalmazására vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
[xxiii] A képviseletnek - a képviselő és a választó egymáshoz való viszonya, a mandátum jellege szempontjából – történetileg két alapformája alakult ki: a kötött mandátum és a szabad mandátum. A kötött mandátum azt jelenti, hogy a képviselő és a választó között jogi függőség marad a választást követően is. Ez elsősorban az utasítási jogban, a képviselő véleménykérési kötelezettségében ölt testet. Általában ilyen képviselet jellemzi a rendi képviseletet.
A szabad mandátum lényege, hogy a képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát nem utasítható és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselő a parlamentben szabadon, meggyőződése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát.
Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető. A képviselő és a választók kapcsolata politikai természetű, azaz a felelősség csak a választások során jelenhet meg abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztő képviselőt nem választják meg újból, illetőleg a mögötte álló pártot nem támogatják szavazataikkal.
(Alkotmánybíróság 2/1993. (I. 22.) AB határozata)
[xxiv] SzKAt B. fejezet
Az államhatalom gyakorlása
1. szakasz
Általános rendelkezések
7. §
(1) Magyarországon a legfőbb hatalom gyakorlói a Szent Korona jog szerinti (de iure) tagjai.
(2) A hatalomgyakorlásban – saját érdekeiknek megfelelő tárgykörökben – részt vesznek azok a Szent Korona tagok is, akik csak tény szerinti (de facto) tagjai a Szent Koronának.
(3) A Szent Korona tagjai közvetlenül, vagy választott, kötött megbízással (mandátummal) rendelkező képviselőiken keresztül – azok érdekvédelmi tevékenységét folyamatosa ellenőrizve –, közvetve gyakorolják a hatalmat.
[xxv] Az új Világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona – A „Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról” szóló 2. főtörvény (Továbbiakban: SzKVt) -
[xxvii] 8. cikk
(1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendel el. A köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.
(2) Országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
(3) Nem lehet országos népszavazást tartani
a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről;
b) a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról;
c) az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról;
d) nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről;
e) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről;
f) az Országgyűlés feloszlásáról;
g) képviselő-testület feloszlatásáról;
h) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről, valamint megelőző védelmi helyzet kihirdetéséről és meghosszabbításáról;
i) katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésről;
j) közkegyelem gyakorlásáról.
(4) Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.
[xxviii] 3. A kérdés hitelesítése
10. § (1) Ha a kezdeményezés az országos népszavazás jogintézményének alkotmányos céljával és rendeltetésével nyilvánvalóan ellentétes, vagy nem felel meg a 2-4. §-ban, a 6. §-ban és a 8. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, továbbá ha az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, a Nemzeti Választási Iroda elnöke a kérdést a benyújtásától számított öt napon belül határozattal elutasítja, és nem terjeszti a Nemzeti Választási Bizottság elé. Az elutasító határozat tartalmára és közlésére a Ve. 46. §, 47. §, 48. § (3) bekezdése és 50. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2013. évi CCXXXVIII. törvény a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról)
[xxix] Azt a kérelmező is elismeri, hogy egy szerződés (így a nemzetközi szerződés is) jogok és kötelezettségek összessége. Ebből eredően egy nemzetközi szerződés felmondásának népszavazás útján való kikényszerítése nemcsak joggyakorlást, de a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről való döntést is jelent.
….
Egy nemzetközi szerződésbe való belépés és az abból való kilépésre vonatkozó szabályok – a dolog természetéből adódóan – nem azonosak, és ez indokolja a két kérdésben való népszavazás lehetőségének eltérő szabályozását is, így az e körben felhozott kérelmezői érvek sem fogadhatók el.
(Kvk.II.37.185/2012/2. számú határozat)
[xxx] 1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdése értelmezése alapján megállapítja: az olyan nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz, amely az alapító szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek módosítására vagy kiegészítésére irányul, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, feltéve, hogy a szerződés az Alaptörvényből eredő további hatáskörök közös gyakorlására irányul. Ilyennek minősülhet különösen az olyan nemzetközi szerződés, amelynek Magyarország az Európai Unió tagállamaként részese más tagállamokkal együtt, és a szerződés az alapító szerződésekben foglalt tárgyköröket szabályoz, vagy amelynek célja az alapító szerződések végrehajtása vagy ennek felügyelete.
(22/2012. (V. 11.) AB határozat)
[xxxi] SzKA 5. §
(1) Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni.
(2) A Szent Korona értékrendjének megsértését jelenti:
a./ az állam szabadságának,
b./ a Szent Korona tagjai egyéni vagy társadalmi csoportot érintő szabadságának,
c./ a birtoklás szabályának,
d./ a vendégjog szabályainak,
e./ a tevékenység végzésével kapcsolatos szabályok
megsértése, veszélyeztetése és minden erre irányuló magatartás.
SzKVt 1. §
(1) Az Alaptörvényben és az 1. főtörvényben meghatározott elöljárókat a jogosultak az ott leírt módon, egyszerű többségi egyidejű, nyílt szavazással választják.
(2) A Szent Korona Önigazgatási rendszerének alapja a települések és a társadalmi csoportok érdekeit kifejező önkormányzatiság (szubszidiaritás), amely a társadalom legszentebb alapkövére, a családra épül.
(3) A Szent Korona Önigazgatási rendszere szerint a hatalmat a Szent Korona minden tagja, választójogának érvényesítésével gyakorolja
a./ választással, ahol a hatalomgyakorlás irányítására és végrehajtására vonatkozó megbízást ad,
b./ népszavazással, ahol az államhatalom gyakorlásának egyes kérdéseivel kapcsolatban kinyilvánítja akaratát, és
c./ népi kezdeményezéssel, ahol a megbízott elöljáróságok és elöljárók érdekérvényesítő tevékenységét minősíti.
(4) Magyarországon az államhatalmat irányító és végrehajtó elöljáróságok és elöljárók a Szent Korona tagok megbízása alapján, kettős egységben végzik tevékenységüket.
(5) A Szent Korona választójoggal rendelkező tagjai hatalomgyakorlási jogukat
a./ irányító elöljáróságok és elöljárók vonatkozásában
- a Nemzetgyűlésen,
- a Nemzeti Tanácson
keresztül, illetve
- népi kezdeményezési joguk gyakorlásával,
b./ végrehajtó elöljáróságok és elöljárók vonatkozásában
- népi kezdeményezési joguk gyakorlásával
is érvényesítik.
(6) A főtörvényben meghatározott irányelvek részletes szabályozását a hozzá rendelt résztörvények tartalmazzák.
[xxxii] SzkVt 11. §
(1) Népszavazást kell tartani az államhatalom gyakorlásának egyes kérdéseivel kapcsolatban a népakarat kinyilvánítására.
(2) Népszavazás kezdeményezhető a minden olyan tárgykörben, ami a Szabadság Alkotmányát nem érinti.
(3) A népszavazást kezdeményezheti:
a./ népi kezdeményezés,
b./ Nemzetgyűlés,
c./ Nemzeti Tanács,
d./ az Országgyűlés bármelyik háza.
(4) A népszavazást a Nemzeti Tanács javaslatára Magyarország elnöke rendeli el.
(5) A népszavazás elutasítása esetén a népszavazást kezdeményező népi kezdeményezéssel a Nemzetgyűléshez fordulhat.
(6) A népszavazással hozott határozat kötelező érvényű az államhatalom irányító valamint végrehajtó elöljáróságaira és elöljáróira egyaránt.
[xxxiii] SzKVt 12. §
(1) A Szent Korona bármely tagja népi kezdeményezéssel, a megbízott elöljáróságok és elöljárók képviseltek érdekeivel ellentétes tevékenysége miatt megbízatás-visszavonó eljárást indíthat „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény
a./ 20. §-a szerint
Magyarország elnöke, vagy Magyarország miniszterelnöke, illetve a Nemzeti Tanács, a Honvédelmi Tanács vagy az Országgyűlés tagja ellen,
b./ 80. §-a szerint
az Országgyűlés tagja ellen,
c./ 88. §-a szerint
- a polgármester és/vagy az önkormányzati tag ellen, illetve
- a polgármester
= az önkormányzati tag ellen,
= az önkormányzat határozatképtelensége esetén a távolmaradó önkormányzati képviselők ellen.
(2) „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 20. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés szerint lefolytatott eljárás alapján a Nemzetgyűlés büntetőeljárást indít hazaárulás bűncselekményének elkövetése miatt, a „Büntetésről” szóló résztörvény szerint
a./ az elmarasztalt elöljáró(k) ellen,
b./ a népi kezdeményezést tevők ellen, ha a lefolytatott eljárás nem marasztalja el az elöljáró(ka)t.
[xxxiv] EUASz 12. cikk
A nemzeti parlamentek tevékenyen hozzájárulnak az Unió jó működéséhez azáltal, hogy:
a) a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyvvel összhangban az Unió intézményeitől tájékoztatást kapnak, és kézhez kapják az uniós jogalkotási aktusok tervezeteit;
b) a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározott eljárással összhangban figyelemmel kísérik a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását;
c) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 70. cikkével összhangban részt vesznek az uniós politikák e területen való végrehajtását értékelő eljárásokban, és az említett szerződés 88., illetve 85. cikkével összhangban részt vesznek az Europol politikai ellenőrzésében, valamint az Eurojust tevékenységének értékelésében;
d) e szerződés 48. cikkével összhangban részt vesznek a Szerződések felülvizsgálati eljárásaiban;
e) e szerződés 49. cikkével összhangban értesítést kapnak az Unióhoz való csatlakozási kérelmek benyújtásáról;
f) a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyvvel összhangban részt vesznek a nemzeti parlamentek közötti és az Európai Parlamenttel folytatott parlamentközi együttműködésben.
[xxxv] EUMSz 288. cikk
Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el.
A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl.
[xxxvi] Lisszaboni Szerződés - (1.) jegyzőkönyv A nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről
[xxxvii] MOAt E) cikk
(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.
(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.
(3) Az Európai Unió joga - a (2) bekezdés keretei között - megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.
(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
[xxxviii] EUMSz 26. cikk
(1) Az Unió a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket.
(2) A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben e szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.
(3) A Tanács a Bizottság javaslata alapján meghatározza az összes érintett ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének biztosításához szükséges iránymutatásokat és feltételeket.
[xxxix] EUMSz 3. cikk
(1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken:
a) vámunió,
b) a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása,
c) monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euro,
d) a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében,
e) közös kereskedelempolitika.
(2) Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja.
[xl] EUASz 5. cikk
(1) Az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó. Az uniós hatáskörök gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó.
(2) A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.
(3) A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók.
Az Unió intézményei a szubszidiaritás elvét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározottak szerint alkalmazzák. A nemzeti parlamentek az említett jegyzőkönyvben megállapított eljárásnak megfelelően gondoskodnak a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáról.
(4) Az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.
Az Unió intézményei az arányosság elvét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben foglaltak szerint alkalmazzák.
[xlii] SzKAt 9. §
1. sz. melléklet A jogrendszer felépítése
[xliii] SzKAt III. szakasz A jogszabályalkotás folyamata
2 sz. melléklet Jogszabályalkotás folyamatának áttekintő táblája
[xliv]
I Az új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona I. - Magyarország Szabadság Alkotmánya rövid változat
II Az új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona I. - Az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezet (Továbbiakban EK)
III Az új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona II. - A Szabadság Alkotmánya rövid szövegváltozat
[xlvi] Az alaptörvény szintű főtörvények jogszabály-tervezetei:
I SzKHt
II Az új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona II. – Hatalomgyakorlási főtörvény - A Szabadság Alkotmánya alkalmazásának hatalomgyakorlási irányelvei
III SzKVt
IV Az új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona II. – Választási főtörvény - A Szabadság Alkotmánya alkalmazásának választási irányelvei
V Az új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona I. – „Magyarország jelképeiről és ünnepeiről” szóló 3. főtörvény
VI Az új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona II. – Jelkép főtörvény - A Szabadság Alkotmánya alkalmazásának jelképhasználati irányelvei