Válasz Prof. Dr. Farkas István József „Mérhetetlen bűn a Magyar Nemzet ellen” c. írásomra készített recenziójára
Farkas József kritikáját elolvastam, tudomásul vettem éppúgy, mint személyemre, küldetésemre vonatkozó magánvéleményét.
Az alábbi írásomat elgondolkodtatóul írom mindazoknak, akik az eredeti munkát és recenziót olvasták.
A recenzió szerzője bobrovniki Prof. Dr. Farkas István József, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola professzora, a Hun Lélekközösség Pálos rendházának vezetője.
Elháríthatnám a válaszadást recenziójára, az alábbi okokból:
1. Farkas István Zoltán alapvégzettségén – kémia-fizika szakos tanár – kívül számos területen szerzett ismereteket, végzett tevékenységet (informatika, nyelvészet, humán gondolkodás-kutatás), de ezek közé nem tartozik a jog. Ezen oknál fogva – mint szakmai kívülálló – véleménye nem kompetens (elsősorban nem a végzettség hiányában, hanem azért, mert alapfogalmakkal nincs tisztában – pl. joghierarchia az alkotmányozási kérdésben, hatalomgyakorlási jogosítványok az Aranybullában). Történelmi ismeretei is hiányosak: azonosítja a nemzetség és nemzet fogalmakat, bevallottan nem ismeri a kündü és a gyula méltóság tartalmát és kettős egységét – ennek ellenére minősít ezen tisztségekre hivatkozva.
2. Mireisz Tibornak írt nyilvános levelében (2012. 04. 21.) a TAHSZ-ból távozásom kapcsán a Magyar Nemesi Rend diktatúra-kezdeményezésére tett ellenlépésemet saját programom társaságra erőszakolására irányuló kísérletnek minősítette, ezzel megrágalmazott.
3. Ugyanebben a levélben leírtak szerint legálisnak tartja a Magyar Nemesi Rend által a „kormányzó” titulus engedélyezését Borbély Józsefnek, és egyben Daka Józsefet I. Józsefként az „Apostoli Magyar Királyság” királyának ismeri el, aki a hatalomgyakorlást ténylegesen Borbélyra testálta. Ez a felfogás a jelenlegi hatalom paradigmáját meghatározó nyugati civilizáció szerint sem fogadható el – nem a vitatható jogintézmény, hanem a kiválasztás módja miatt. (Csak „elgondolkodtatóként”: Szeszák Gyula a kilencvenes években - részletes bizonyítékokkal alátámasztva - feltárta a „polipot”, ami Hajdú-Bihar megyei főügyészi tisztségébe került, de – érezve és értve a közszabadság lényegét -, ezért a munkájáért nem akarta magát első számú vezetőnek elfogadtatni.)
4. Farkas István József így kezdi rencenzióját: „A reagálás száraz tényekre épít, mellőzve minden érzelmi befolyást.”
Mindenki számára egyértelmű, aki elolvassa a recenziót, hogy ez a kijelentés nem igaz.
A fentiek alapján egyértelmű, hogy Farkas István József személyében nemcsak alkalmatlan, de felkészületlen is ahhoz, hogy vitázzon a nyugati értékrend paradigmájának képviseletében.
Vannak közös vonásaink Farkas István Józseffel - szegedi születés (utánam kilenc évvel), JATE-s diploma (az egyiket én is a TTK-n szereztem), informatikai ismeretek, egyetemi oktatómunka (igaz, én „csak” gyakorlati munka mellett „óraadóként” dolgoztam) -, de ezek csak formai azonosságok, sokkal fontosabb a tartalmi (lényegi) különbség, ami egyben a kommunikáció stílusát is meghatározza.
A paradigma-meghatározó alapok, a szabályozás és a reálfolyamat - mint a gondolkodási mód három része - rendszer-kapcsolatának eltérő súlyozása adja a közöttünk lévő különbség alapját, ami nem más, mint a nyugati civilizáció és az ősi civilizáció egymással antagonisztikus ellentéte.
Erről az alappontról kiindulva hajlandó vagyok nyilvános vitára azokkal, akik alkalmasak és felkészültek a nyugati civilizáció paradigmájának képviseletére.
Arra, hogy ősi civilizáció Szent Korona Értékrend által közvetített paradigmájának képviseletére – ami kündü feladat (Farkas úr ismerje meg, amiről beszél) - alkalmas és felkészült vagyok, a Gondoskodó Magyarország honlapon szereplő összehasonlító, elemző, ismertető anyagok és jogszabálytervezetek bizonyítják.
Akinek más a véleménye, az állítását tényekkel támassza alá.
Kelt Szegeden, 2013. Új Kenyér havának 22. napján.
Árpád sarja, Halász József